Félek egyedül, illetve a Babával maradni éjszaka. Volt ilyen másnak is? Mikor múlik el? Mitől van?

Az első pár napban nekem is ilyen volt. :S Alig aludtam, azt figyeltem, lélegzik-e. Áááá. :)))

Nyugi, elmúlik! :)

én a második naptól nyugodt voltam a légzésfigyelő miatt, de nem is igen volt időm gondolkodni, amikor félálomban pelenkáztem, meg etettem

az első éjszakán voltam csak feszült, vagyis inkább izgultam, főleg mert csak én vagyok, akire számíthat bármi történjék és nehéz volt a felelősség súlya.

Én is éreztem ezt, nekem elég sokáig tartott, kb. másfél éves koráig. Szerencsére sosem voltunk egyedül, de én kb. mindentől féltem, hogy betörnek, vagy nem is tudom pontosan, hogy még mi mindentől. Már az is nagyon nyomasztott, amikor télen hamar sötétedett, vagy attól is féltem, hogy átmenjek a másik szobába éjjel pelusozni.

Mikor a férjemnek kivették a manduláját, kb. 5 hónapos lehetett, akkor megkértem anyukámat, hogy aludjon itt. Én sem tudom mitől lehetett, de nagyon rossz volt, pedig azelőtt nagyon szerettem egyedül lenni, sokáig laktam is egyedül.

Nem tudom még olvassa e valaki.

Babám most 2 hónapos. Nekem olyan problémám van, hogy mióta megszületett a kisbabám nem voltunk egyedül, egy hetet anyukám volt velünk, egy hetet párom anyukája egy hónapot pedig a párom volt itthon, mert itt kint van olyan lehetőség, hogy az apuka ki tud venni egy hónapot a szülés után. Utána egy hetet voltunk otthon családnál. És miután visszament hirtelen dolgozni a párom és rámtört egy szorongás, gombóc a torkomban, alig bírok enni, mintha izgulnék, nem tudom. Egy hete tart ez. Nem tudom amiatt lehet-e, mert félek egyedül lenni a babámmal, mert megszoktam, hogy mindig volt itt velünk valaki?! Ti hogyan küzdöttétek le ezt az egészet? Szeretnék megint felhőtlenül boldog lenni vele!! Remélem nem kezdődő depressziós tünet ez..