Mesélnétek szüléseitekről, történeteket?

6-os: mindenesetre gratulálunk a személyzetnek, hogy kiengedtek wc-re. Én nem kaptam beöntést se a 2. gyereknél, mert nem volt rá idő, éreztem, hogy wc-re kell mennem, de mondták, nem mehetek sehova, itt rögtön baba lesz. Kaptam ágytálat, amibe persze épp akkor nem tudtam produkálni semmit, de jött a következő fájás és már jött is a baba - és hozta magával, amit kellett...

Megértem bocsánatot kérni, de mondták, hogy ez teljesen temészetes, kipréseli jöttében a végbél tartalmát a baba, ne aggódjak, ilyen sokszor előfordul, ha ilyen yors szülés van :D

Angliában élek, leírom itt hogy volt. Kabaré...

Egy kb 40 ezres városban lakom, itt nincs a kórházban szülészet, egy szülő központ van, ahol nincs orvos, csak szülésznő, ha komplikáció van át kell szállítani nagyobb kórházba. Választhatsz hogy hol akarsz szülni ezért én természetesen egyből a nagy kórházat választottam (kb 35-45 perc út), de vizsgálatokra a helyi kórházba jártam.

40+3 hetesen szerdai napon reggel 9 körül kimentem az udvarra és éreztem, hogy folyik a víz. Nem folyt el egyszerre, folyamatosan folyt. Hívtam a párom, hogy folyik a víz jöjjön haza. Felhívtam a kórházat, hogy folyik a víz, közölték, hogy menjek be a helyi kórházba hogy megerősítsék. Nem értettem, de bementem ahol megerősítették hogy bizony tényleg a víz folyik. Kérdezték vannak-e fájások, mondtam hogy még nincs semmi. Gondoltam hogy indulunk a kórházba, de közölték, hogy menjek haza, ha kezdődnek a fájások hívjam a kórházat, ha nem történik semmi, akkor péntek! reggel megindítják. Hazamentünk. Este arra lettem figyelmes, hogy nem mozog annyit mint szokott(mindig este 6-7 körül indult be). Vissza a helyi kórházba, CTG, minden rendben, tényleg mozgott is akkor sokat. Vissza haza. Hajnali fél 3-kor fájásra ébredtem. Még nem ébresztettem a párom, néztem a telefonom és mértem. Kb 10 percesek voltak. Felébresztettem, együtt mértük. 8 perceseknél hívtam a kórházat hogy ez bizony már 8 percenként és eléggé fáj. Kérdezték még bírom-e otthon, mert csak akkor hívjam őket ha 5 percesek és legalább 1 percig tart. Fasza. Kb 20 percig bírtam és újra hívtam őket és hát hazudnom kellett, azt mondtam hogy 5 perces és egy percig tart. Ekkor a nő megkérdezte, hogy miért nem a helyi kórházban szülök, alacsony rizikós vagyok. Mondtam, hogy mert én kórházban szeretnék, mehetek már végre? Végre elindultunk, nem volt kellemes az út. Megérkeztünk, átöltöztem megvizsgáltak, 4 centi, megerősítették hogy aktív vajúdás van, átmehettem a szülőszobába. Az jó volt, csak én egy szobában saját WC és fürdő. Folyamatosan volt velem valaki, mindent leírtak ami történik még azt is mikor kimentem pisilni.Eleinte gázt kértem fájdalomcsillapításnak, később kaptam valami szurit is, az epidurálist el akartam kerülni, bár néha már nagyon eljátszottam a gondolattal. Egész jól tágultam, úgy gondoltuk dél körül meg lesz a baba, de aztán lelassult. Szinte végig feküdtem, rajtam volt a CTG mert nagyon sokat segített, hogy a párom nézte a fájásokat és szólt mikor csökkenni kezdett, tudtam, hogy mindjárt jobb lesz. Du 5 körül közölték hogy az utolsó 1 centi nem akar eltűnni, ezért kapok oxit. Azt hittem megzavarodok, onnantól vannak dolgok amire nem emlékszem, a párom mesélte el. 6-kor jöttek a toló fájások. 7-kor még semmi, már nagyon kész voltam. Jött egy doki, mondta hogy ad még fél órát, aztán vákum. Persze semmi nem történt a fél óra alatt, így vákummal született meg a kisfiam este 8-kor. Kiderült, hogy megfordult, és arccal fölfelé volt és a feje is kifordult, azért nem jött lejjebb, segítség nélkül nem is tudott volna kibújni. Mérges voltam, mert ha lett volna UH a terhesség végén (itt 20 hetesen van az utolsó) akkor lehet hogy látták volna hogy nem jól fekszik és nem kínlódunk ennyit. Az lett a vége, hogy lekerült az intenzívre, mert kihűlt és leesett a cukra. 4 napig volt ott, valami cukros lötyit kapott infúziónk keresztül, 4 óránként mérték a cukrát. Végül rendbejött, 5 nap után hazajöhettünk. Mikor beszéltem egy otthoni orvossal azt mondta, hogy ez mind elkerülhető lett volna, túl sokáig hagytak/hagyták kínlódni, legkésőbb délben meg kellett volna születnie.

Szerencsére minden rendben van vele,szombaton volt 15 hónapos,lassan jöhet a tesó 😊

Első gyermekemmel éjfélkor elfolyt a magzatvíz, így bementünk a kórházba. Fájásaim viszont nem voltak eleinte, így csak vártunk. Olyan fél kettő körül jöttek a fájások, de csak 10 percesek. A férjemet beérkezés után rögtön hazaküldték, mert hogy itt még nem lesz baba. Reggel 8kor hívott, hogy mi újság, ugye nem hagytam ki belőle. Akkor is még csak 10 perces fájásaim voltak. Olyan 9 körül ért be, addigra 5-7perceseim voltak, orvosom javaslatára akkor kaptam EDA-t. A fájások hiába sűrűsödtek nem tágultam. Már kértem az orvost hogy császározzon meg, mert iszonyat fájt. Azt mondta hogy meg fogom tudni szülni, kitartást. Délután 4re lett meg a kisfiam 3900g és 56cmvel jött a világra. Bár gátat metszettek, kifele jövet a hüvelyfalamat is végig repesztette. Emiatt megkatétereztek, illetve 2 órán át varrtak. A 6 hetes kontrollra menve, még nem tudtam normálisan ülni.

Viszont szerintem ennek köszönhetően volt könnyebb és gyorsabb a második szülés. Két év 5 hónap van a két gyerek között. A második gyermekünknél a 39. héten befektettek, mert magas volt a vérnyomásom. A kiírt napon hajnalban fél 4kor fájásokra keltem. Az orvosom pont ügyeletes volt. A férjem vidéken volt, így neki szóltam legelőször, hogy induljon, mert eljött az idő. A szülőszobán megrepesztették a burkot és vártunk. A férjemmel fogadást kötöttünk, hogy mikorra lesz meg. Én mondtam neki, hogy figyelje meg, még műszak vége előtt (vagyis 6 óra előtt) velünk lesz. Épp a műszakátadás tartott, mikor szóltam a férjemnek, hogy menjen orvosért, mert érzem hogy jön a kicsi. Olyannyira jött, hogy a szülésznő alighogy belépett az ajtón, rögtön odaugrott hozzám és rámszólt hogy ne nyomjak, a kicsi feje már kint volt. 5:55-kor tették a mellkasomra. Nem kellett vágni, nem repedtem. Már aznap ülve tudtam megenni az ebédemet!

Harmadik gyermekünkkel múlt hét hétfőre voltam kiírva. Január 30-án az utolsó uh-n mondták hogy harmad fokban el van érve a méhlepény és persze megint előjött a magas vérnyomásom is. 6-án az NST-n 9-re a kiírt napra kaptam a következő időpontot. Az orvosommal mikor aláírattam a NSTs papírt, azt mondta, hogy vasárnap menjek vissza NSTre, ne várjak hétfőig. Vasárnap reggel 9re bementem, NST után megvizsgált. Mondta hogy bő egy ujjnyira nyitva vagyok, ő úgy látja hogy teljesen alkalmas vagyok arra hogy beindítsa a szülést. Sétáljak egy nagyot, és délután menjek vissza. Kissé féltem, hogy milyen lesz az indított szülés. Fél 3-ra mentünk vissza a férjemmel. Negyed 4kor megrepesztették a burkot, viszont nem jöttek a fájások még vagy másfél óráig. Olyan 5 óra körül kezdődtek egyből 5 percesekkel. 6kor megkaptam az oxit, tudtam hogy most fog majd durvulni a dolog. Kérdeztem az orvost, hogy mikorra számíthatom a kicsi érkezését. Azt mondta hogy még olyan egy két óra mindenképp kell. Én csak bizakodtam benne hogy 7 órára meglesz. Jött az első tolófájás, mikor rákérdezett a szülésznő hogy nem érzek e már székelési ingert, mondtam hogy dehogynem. Feltették a lábtartókat, majd megvizsgált az orvos, és közölte, hogy még semmi, vegyem le nyugodtan. Viszont én tudtam, hogy a végén járunk, így csak az egyik lábam vettem ki. A következő fájásnál megnézett megint, és megerősítette, hogy valóban közel a vége. Ellépett az ajtóhoz, hogy szóljon a szülésznőnek, hogy jöjjön, mire megfordult kint volt a kicsi buksija. Úgy ugrott oda hozzám egy tiszta lepedővel, azzal tartva a kicsit és mondta hogy ne nyomjak. Az ágyat sem tudták szét szedni alattam, a szülésznő alig tudott beöltözni, annyit kért ő is hogy ne nyomjak, hanem csak sóhajtozzam ki a kicsit. 18:50re kereken 4kg-val és 60cm-vel megszületett a harmadik gyermekünk. Vele se vágtak és nem is repedtem. Az orvos hitetlenkedve mondta a szülésznőnek, hogy ő még ilyet nem tapasztalt, hogy két fájás között 10centit jött le a gyerek.

Én nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy mind három szülésem zökkenőmentes volt.

41 hetesen hajnali 3-kor arra ebredtem,hogy nem kapok levegot ugy kemenyedik a hasam es faj a derekam. 48 perc mulva ujra.. Majd 24 perc mulva. Ekkor mar kikeltem az agybol es vizes borogattam a derekam de nem lett jobb. Majd hirtelen 5 percenkent kemenyedtem. Elso baba,nem voltam benne biztos,hogy az most mi volt igy vettem egy meleg,de nem forro furdot. Ott mar beallt 3 percesekre. Na ott mar a parom totyorgott h menjunk mar mert biztos szulni fogok. En is igy gondoltam. Kiszalltam a kadbol es valami hosszu nyulos,valami jott ki belolem. Ott mar mondjuk megijedtem mert 50 perc volt a korhaz. Valahol feluton a korhazba kezdtem erezni,hogy csip,gorcsolget a hasam,de egyaltalan nem erosen. 7-8 kozott a korhazban voltunk. 4 ujjnyira mar kivoltam tagulva.

10-kor burkot repesztettek,na onnantol bedurvultak a fajasok. 11-re mar osszefolytak,szunet nelkul jottek a fajasok,mondjuk ott mar azt ereztem,hogy most fogok belehalni. Elotte joval kerdeztek kerek-e epiduralist,de nem kertem. Anyukam fajas nelkul szulte ocsemet,azthittem en is meguszom :)

Hat nem usztam.

Mindenki magamra hagyott kb,a ferjemen kivul. 13-korul ereztem egy tolofajast de senki sem volt bennt,de ahogy jott a fajas reflexbol felorditottam. Mindenki rohant be,aztmondtak kezdodik a szules,ha szolnak nyomjak. Hat ez 1 oraig tartott:( 14:16-kor csusszant ki a fiam,addigra mar 7-en voltak bent velem. 3800 grammos volt a fiam. Ndm vagtak,nem repedtem,de utolag felelotlensegnek gondoltam reszukrol,mert ha vagtak volna,hamarabb kijon a fiam. Szerencsere nem volt gond. 55 kg vagyok vaságyastól,nem tudom hogy nőtt bent ilyen nagyra:)