Akinek a szülése igazi szülésélmény volt, elmesélné?

Én összességében nagyon jó élményként gondolok vissza a szülésre. Volt fogadott orvosom és szülésznőm is. Orvos esetében fontos szempont volt, hogy egy tapasztalt, UH-t is végző doki kísérje végig a folyamatot, ugyanis nálunk nem mindegyik nőgyógyásznak van képesítése erre. Szülésznőt pedig az ő véleményének kikérése után fogadtam, mivel nem utolsó dolog, hogy ki-kivel tud jól együttműködni.

Egy problémamentes terhességet követően a kiírt dátum után 2 nappal indult meg a szülés, mégpedig úgy, hogy itthon elkezdett folyni a magzatvíz és ezzel együtt 6 perces fájások jelentkeztek. Bementünk a kórházba, ahol várt a szülésznőm és akkorra már az orvosommal is egyeztetett, úgyhogy némi adminisztrációt követően kapásból mentünk a beöntéses körre, majd szülőszoba. Megérkezett az orvosom is, megvizsgált, ment a ctg, hasonlók, majd idővel kaptam oxitocint. Teltek az órák, rengeteg folyadékot ittam, tömtem magamba a szőlőcukrot, hol az ágyon, hol labdán vajúdtam. Az utolsó 3-4 óra eléggé összefolyt, sokszor szünet nélkül jöttek a fájások (már azt sem tudtam, hogy lélegezzem el és sok dolog ki is esett), végül csak kitágultam teljesen és jöhetett a kitolás. Itt sajnos "elakadt" a folyamat és vittek császárra, ugyanis mint kiderült rövid köldökzsinórt növesztett a gyerkőc, így semmiképpen nem tudott volna gyári helyén kijönni. Gerincérzéstelenítéssel műtöttek, ami megváltás volt a fájások után. :) Összességében az első fájások megjelenése után kb. 11 órával született meg a csodaszép gyerkőcöm.

Életem legjobb élménye a szülés volt. Egy 5 hónapos tündérke anyukája vagyok. Természetesen szültem, ha úrja kezdhetném akkor sem választanék másként. Két hét késéssel érkezett. Annyira türelmetlen soha nem voltam mint abban a két hétben. Lassan elhittem, hogy az én gyerekem lesz az első aki a pocakban nő fel :) aztán beindult a szülés. Otthon voltam, éppen takarítottam (mint az utolsó két hét minden napján) és jöttek a fájások.. eleninte nem voltam benne biztos, hogy szülés lesz a vége mert előzőleg már voltak jósló fájdalmaim amik persze mindig abba maradtak. El kezdtek rendszeresek lenni a fájások (a rendszeresség alatt azt kell érteni, hogy volt, hogy 7 perc telt el két fájás közt, volt, hogy csak 3). Egyre erősebbek lettek, így elindultunk a kórházba, ott megállapították, hogy valóban beindult a szülés, majd a vizsgálaton kiderül, hogy 4 cm tágulásom van. Nagyon boldog voltam, hogy végre elindult a babócám. A fájásokk egyre csak erősödtek, majd burok repesztésre került sor mert nem folyt el a magzatvíz. Ez után erősebbé váltak a fájások de nem kértem fájdalom csillapítást csak egy enyhe izom lazítót kaptam amitől nagyon el lazultam de a fájások nem tompultak, de így két fájás közt lazíthattam (már otthon lelkileg felkészültem, hogy nagyon fog fájni, de ez csak egy nap az életemből, ami után csak a picur és a vele járó boldogság marad) a szülésznő nagyon kedves volt, tanácsokkal látott el, ezeket érdemes megfogadni, nagyon sokat segít. Azt hittem a fájások miatt nagyon lassan fog telni az idő de ez nem így volt, repült az idő, a fájások pedig egyre erősebbek lettek, de kibírhatóak, én pedig csak vártam azt a kibírhatatlan fájdalmat amire még otthon felkészültem. Hat óra vajúdás után jöttek a toló fájások és beidnult a szülés, ekkor a férjemet kiküldték, én pedig csak nyomtam, ezek a fájdalmak már sokkal kevésbé fájtak mint a táguló fájások, nekem 5 percnek tünt, és már kint is volt a kis manóm (a férjem szerint több mint egy óra volt). Az a hatalmas fájdalom amire számítottam végül el sem jött. Mérhetetlenül boldog voltam, mert ott volt a várva várt picurom és mérhetetlenül büszke voltam magamra és kicsimre, hogy megcsináltuk! Picit megrepedtem, amit néhány öltéssel össze vartak (ezt már szinte nem is éreztem) Egy óra pihenés után már úgy járkáltam mintha semmi sem történt volna.

Egy szobába kerültem egy császármetszéses anyukával aki két napja feküdt, alig látta a kislányát és nagyon nehezem mozgott, sokkal lassaban jött helyre mint én. A tejem is azonnal megindult, ahogy a kicsikem szopizni kezdett.

Életem legszebb élménye volt, nagyon boldoggá tett a tudat, hogy ezt végig tudtuk csinálni. Ja és az, hogy két héttel később jött a világra a baba nagyon hasznos volt, mert teljesen készen állt a kinti világra. Erős, ügyes baba volt, szopizni is egyből tudott és sírni sem sírt. Azóta sem volt semmilyen problémánk. Még egyszer sem sírt fel éjjel, teljesen egészséges és csak anyatejet papil. Nagyon fáj a szülés de teljesen elfelejted a fájdalmakat! Igaz, hogy ez a mondat már közhelyé vált de amiatt mert maximálisan igaz!! Kívánom hogy mihamarabb átéld az anyaság örömeit!

Szerintem a titok abban rejlik, hogy lélekben felkészülj!

Én is nagyon jó érzéssel gondolok vissza a szülésemre,ami februárban volt.

Fogadott orvosom volt,szülészetenm nem. Úgy gondoltam,hogy mivel apás szülés lesz,elég, ha ő ott lesz velem.

10:15-kor lefeküdtünk aludni. Hirtelen jött egy pár másodpercig tartó erős görcs, majd egy pukkanás. Tudtam,hogy a burok volt az. Gyors kimentem a mosdóba, ott előbb kijött a nyákdugó, majd olyan 2 dl magzatvíz, és azonnal 5 perces fájások.

10:35-kor már a kórházban voltunk.

Adminisztráció után egyedül kellett bemennem a szülőszobára, ahol feltettek NST -re. Mivel a babám aludt kaptam cukros infúziót. Közben megnézték nem vagyok-e allergiás. Azt nem tudom mire nézték, nem kérdeztem.

Többször megvizsgáltak,hogy áll a méhszáj. Aztán éjfél körül elvittek az előkészítőbe, kaptam beöntést. Szóltak a páromnak, hogy öltözzön, mert ő is bejöhet már.

Akkor.még elmemtem WC-re, már nagyon sűrű fájásaim voltak. Még letusoltam, aztán vissza a szülőszobára, ahol ismét Nst.

Aztán sétálgathattam, bár nekem csak háton fekve volt jó.

Fél 3-kor hívták be a dokimat. Ő mondta,hogy üljek rá egy szülőszék nevű kis székre,az nagyon jó volt. Itt már nem nagyon emlékszem, sok dolog kiesik .

Már csak arra,hogy mondta az orvosom,hogy feküdjek fel az ágyra, és nyomhatok.

3 nyomásra lett meg a kislányunk, kb 5 perc alatt. A kitolás egyébként nekem sem fájt. A gátmetszést sem éreztem,elég picike is.

Én nem kértem semmiféle fájdalomcsillapítót. 4:28-kor született meg a drágánk, kicsit a hasamra tették, utána elvitték. Addig Apa vele volt,míg engem kitisztítottak, összevarrtak.

Utána visszahozta. Szopizott egy kicsit.

Kaptam katétert, mert nem ment a pisilés.

2 óra múlva pedig elvittek minket a szobánkba.

Simán tudtam ülni már aznap, nem volt utána semmi gondom,hamar felépültem. 😃

Mindig melengeti a szívemet, ha eszembe jut az a szép februári nap. 😃

Szerintem könnyű szülésem volt ,bármikor újra csinálnám .

Hatalmas, pozitív élmény volt a szülésem.A Jánosban szültem, fogadott orvossal, szülésznővel. Az utolsó hónapban elkezdtem málnalevél-teát inni és szedni a homeós bogyókat.

A 39. hét elején az orvos kicsit leválasztotta a burkot és a méhszájat, majd hazaküldött.Ez hétfői napon volt.

Keddtől otthon vajúdtam péntek reggelig, amikor CTG-re kellet mennem. Mikor a férjemmel elindultunk, éreztem, hogy a fájások erősödnek és rendeződnek, így ctg helyett a dokimat kerestem meg. Ő megint leválasztotta a burkot egy picit, hívta a szülésznőt, minket meg elküldött sétálni. 1 óra múlva visszamentem, kaptam beöntést, majd a férjem után bementem a szülőszobára. Megfürödtem , még hülyéskedtünk kicsit, majd jött a doki burkot repeszteni.

Onnantól beindultak a fájások rendesen. Fogtam a férjem kezét és egy nagy labdán meditáltam. Egyre sűrűbb és erősebbek lettek a fájások.Ekkor a földön térdeltem, az ágyra borulva, és élveztem ahogy a testem "dolgozik". Nem sokkal később a szülésznő felfektetett az ágyra, azzal, hogy "Szülünk!" . Hirtelen nem értettem.... persze, hogy szülünk, hisz ezért vagyok itt.... de akkor már mondta: "Látom a haját!".....Jaaaa, hogy már szülünk???!! akkor esett le. Hirtelen megszűnt a vajúdás alatt érzett fájdalom és jött az inger: NYomni!

A doki nézte a fájásmérőt és mondta, hogy mikor nyomjak.Viszont én jobban éreztem, hogy mikor kell, úgyhogy én diktáltam a tempót. 3. nyomásra meglett a lányom, igaz a doki könyékkel segített.

Életem legszebb élménye ( itt ugye csak a fizikai dolgokat írtam le főleg). Csodálatos volt az elejétől a végéig. Nem háborgattak ,vizsgálgattak feleslegesen.

Azóta más vágyam nincs, csak újra átélni ugyan ezt, ugyanígy.

3. vagyok.

Nálam semmi orvosi rásegítés nem volt, csak s gátmetszés.

Nem kaptam oxit, nem indították, nem piszkálta az orvos előtte,hogy meginduljon, nem kellett segítenie a kitolásnál.

Szerintem semmi indokolatlan beavatkozás nem történt.

Egyébként nekem csak háton volt kényelmes, alig vártam,hogy újra lefeküdhessek.

Utolsó vagyok!

21:15 -kor folyt el a víz, nem reggel 10- kor.:-D

Szóval 6 óra alatt lett meg.

Nekem is pozitív volt a második szülés.Az első császár volt,így másodszor tudtam,h mit nem akarok...

Ehhez kerestem partner orvost és kórházat,ahol támogatják a term. szülést császár után.Tudtam,h a császár sz.r,gondoltam a sima szülés csak jobb lehet(és tényleg)

Dokimmal megbeszéltük,hogy az első intő jelnél műtő,de megpróbálhatom hüvelyi úton megszülni.

Hajnali négykor arra keltem 39 hetesen,h fájásaim vannak,szabályos 10 percesek,ez kb. egész napra kitartott,de nem mentünk kórházba,mert nem sűrűsödtek és teljesen elviselhető volt.Este 11 előtt mentünk be a kórházba,felvettek..Egy fiatal szülésznő kicsit "leteremtett",h császár után fájásokkal miért nem azonnal jöttem,de később idősebb kollégája mondta,h nagyon jól tettem,h otthon voltam,míg bírtam(ebben azért közrejátszott,h nem először éltem át,tudtam,h messze még a vége,ráérek).

SZóval kórházban Nst,beöntés,kb. óránként,megvizsgált a szülésznő(ügyeletes),beszélgettünk,ügyeletes doki is megvizsgált ő is teljesen jófej volt(többször rákérdezett,h biztos ne hívja-e a dokimat,és csinálják meg a császárt,nem erőltetve,inkább hitetlenkedve)

Végül olyan 4 körül hívták az orvosomat,aki kb. 5 perc alatt ott volt.Addigra a férjemet is behívták, orvosom megrepesztette a burkot és jöttek is a tolófájások...az első után közöltem,h én ezt nem fogom kibírni,mire az orvosom viccesen megjegyezte,hogy pedig innen vissza már nem megy,és figyelek még két nyomás és kinn van,és kinn volt..és csodaklassz érzés volt...

Nálam azért lett élmény,mivel mindenkivel megvolt a közös hang,jó volt a hangulat a szülőszobában,figyeltek rám,biztattak(meg a férjemet is,aki idő közben majdnem elájult:D)Szerencsém volt,nagyon jók voltak az ügyeletesek.

Nálunk a beöntés és a legeslegvégén a burokrepesztés volt művi beavatkozás.Én egyiket sem bántam,az egyik megkönnyebbülés volt, a másik meg szerintem kb. utolsó pillanatban történhetett,mert annyira feszült már a burok,h konkrétan szembe spriccelte a dokit.