Erőszakos vizsgálat szülés közben. Más is járt így?

Ez most olyan amit írsz, hogy volt hogy ki kellett húzni a bölcsességfogamat, valami irdatlanul fájt az érzéstelenítés ellenére, a doki rángatta ki a gyökeret, hatalmas gyöke volt, borzalmas volt. De sajnos egy ilyen fog kihúzása ezzel jár, az embernek eszébe sem jut, hogy ez neki "nem fér bele", ha kell, akkor kell.

A méhszájvizsgálat is nagyon fáj, igen. Az orvos tudja, hogy hová kell nyúlni, hogyan, mikor, és nem mondhatom, hogy ne vizsgáljon meg, mert nekem ez nem fér bele. Ha már vállalkoztam a szülésre, akkor vállalom az összes ezzel járó vizsgálatot, mindent amit az orvos jónak lát szülés alatt. Ez nem alkalmazkodás az orvoshoz, hanem ő a szakember, én nem, nem mondhatom meg neki, hogy mit hogy csináljon, ő sem jön oda amikor dolgozom és szól bele a munkámba, mert nem ért hozzá.

Azt én is elhiszem viszont, hogy a hozzáállása bántott, mert az viszont fontos lenne, hogy empátia is legyen az orvosban, főleg egy ilyen szituációban.

nem mindig van olyan, pláne nem szülés közben, hog yha meg kell vizsgálnia, akkor te kére, hogy hagyja abba és ő szépen abbahagyja. Az alatt a konkrté fájás alatt kellett megnéznie valamit, amíg szépen kedvesen elmagyarázta volna neked, hogy miért nem hagyhatja abba, addig elmúlt volna a fájásod. Azt írod, alig tágultál, tehát nem voltak hatékonyak a fájások. teljesen egyértelmű így látatlanban számomra, hogy azzal, hogy abban a pillanatban a dolgát végezte és nem kezdett el komótosan mesélni és magyarázni, azzal épp a te és babád érdekét nézte.

Mivel nem tudsz előre szólni, hogy pontosan hány másodperc múlva fog kezdődni a következő fájás, ezért közvetlenül előtte sem volt rá lehetősége, hogy felkészítsen arra, mit fog csinálni, mert ahogy jött a fájás, lépnie kellett.

Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos lett volna a szülés _előtt_ felkészítő tanfolyamon részt venned, mert ott és akkor van inkább idő ezeknek a dolgoknak a részletes elmagyarázására, és például eleve nem lepődtél volna meg azon, hogy fájás közben zajlik a vizsgálat. nem bántásból írtam ezt, de neked lenne a legjobb, ha nem a sérelmeiden rágódnál, pláne nem akkor, ha már egy csomó idő eltelt, ahogy írod.

Véleményem szerint, ha előre szól, hogy a vizsgálat milyen fájdalmas lesz, nemhogy nem lazítasz, de még talán rá is görcsölsz.

Nekem is fájt az ilyen jellegű vizsgálat amikor már a vajúdás vége felé jártam, de összeszorítottam a fogam és hagytam a dolgokat zajlani, főleg mivel bíztam az orvosomban. Buksisimogatást sosem vártam a dokimtól, nem azért választottam őt, hogy a lelkemet ápolja (arra ott volt a szülésznőm), de a korrekt tájékoztatást mindig megkaptam tőle.

A Te esetedben nekem azzal lenne problémám, hogy nem igazán kezelt partnerként a folyamat során (ami nem azt jelenti, hogy félbeszakítja a vizsgálatot).

Én megértem a kérdezőt. Én is kaptam oxitocint, injekciót, nálam is volt fájdalmas méhszájvizsgálat, a baba feje nem illeszkedett be, végül császár. DE: az orvosom mindenről tájékoztatott. Elmondta előre, hogy méhszájat fog nézni, mondta, hogy csak egy ujjnyira vagyok kitágulva, hogy a gyerek feje nem a méhszájon van, és így nem segíti a tágulást, vmit arról is magyarázott, hogy beigazítja. Hát annyira fájt, hogy ha lett erőm, szerintem megrúgok valakit, szóltam is, hogy adjon egy kis időt, mert levegőt sem tudok már venni. És leállt egy pár másodpercre, kifújtam magam, és úgy folytatta. A császárról is nekem szólt, lehetett látni előre, hogy afelé folynak az események, és már előre szólt,hogy kezdjek lélekben készülni. Mikor kimondta a végső szót, hogy akkor műtét, akkor is elköszönt, hogy most a szülésznő előkészít, pár perc múlva találkozunk a műtőben.

Rengeteget számított,hogy embernek tekintett, nem egy munkadarabnak. Nekem is az volt a lényeg, mint minden normális anyának, hogy a babám rendben legyen, de ezt lehet úgy is,hogy az emberi méltóságodban nem aláznak meg.

Nagyon normális orvosom van.

Nekem a méhlepény ragadt fenn, kézzel tépkedte. Üvöltöttem, hogy hagyja abba, ő teljesen az alvázamra koncentrálva csak annyit mondott, hogy bírjam ki és csinálta tovább. Aztán vittek a műtőbe.

Ezek után jött be és elmondta, hogy sajnálja, hogy ennyire fájt, de 15 perc alatt bezárul a méhszáj és ha nem kapkod, akkor jó eséllyel vérmérgezést kapok és/vagy elvérzek, aztán kuka a méhem.

Mivel kapkodott, egyszerűen a kisebbik rosszat választotta. Ha akkor elkezdi ecsetelni, hogy ez miért fontos és miért muszáj középkori kínzást végezni, akkor értékes perceket veszít vele. Én meg néztem volna, hogy a méhem nélkül ébredek.

Egyetértek a kérdezővel, szólhatott volna, lehetett volna empatikusabb, emberibb. Az utolsó vàlaszoló esete tényleg nem az volt, amikor elkezdi ecsetni, de egy méhszàjvizsgàlatnàl el lehet mondani annyit, hogy anyuka, próbàljon lazìtani, mindjàrt megvagyunk, türelem. Itt lett volna rà idő. Én pl. mindenhol megkérsezem, hogy fàjno fog-e, ill. mire szàmìtsak, mert akkor úgy készülök előre. Durva foghúzàsnàl a fogorvosom beszélt hozzàm, nyugtatott-bàr épp nem volt szükséges, de jólesett a törődése- miközben 10 perc alatt, több kőrben ràngatva kellett kiszedni a gyökér darabjait.

A nőgyógyàszom is hasonló, lehet én vagyok ufo, de a méhszàjvizsgat pont nem fàjt. Vagy ő volt ügyes. És empatikus is. Alap elvàràs, hogy mikor a helyzet engedi, magyarâz, nyugtat, egyébként pedig partnernek és emberként kezel.

Hozzám három orvostanhallgató is odajött megnézni egymás után, hogy mennyire tágulok. Szerintem ezen előbb lehetne fennakadni, mint hogy fáj. Igen, fáj, ez ilyen.

A magyar egészségügy az meg olyan - akár tetszik, akár nem - hogy a kedvességet meg kell fizetni. Ennek pedig egyetlen oka van, hogy a sok birka tátott szájjal nézi, ahogy ellopják az adóforintjait, ahelyett, hogy az orvosokat, a nővéreket és a tanárokat tisztességesen megfizetnék.