Császár pszichés félelem miatt!?

A saját dilemmámat és a végkimenetelt tudom megosztani veled. Terhesség alatt én is be voltam tojva a hüvelyi szüléstől. A dokimnál próbálkoztam is, hogy háááát, lehetne-e... Ő finoman terelt, de minden kérdésemre válaszolt. Ha nagyon nyomtam volna a témát, szerintem a császár is ment volna.

Ami elbizonytalanított a végén: császárt altatásban nem igazán végeznek. Nekem az még nagyobb pszichés trauma lett volna, ha éber vagyok, miközben felvágják a hasamat. (Bölcsességfogamat ki kellett szedni, ott is addig jártam utána, amíg altatásban megoldották, mert kivésős történet volt.)

Ráadásul a tűktől is nagyon félek.

Végül arra jutottam, hogy nők millió átesnek rajta és élnek, virulnak. Úgyhogy a szerencsére bíztam magam. Ha sürgősségi császár, akkor úgyis altatnak, ha nem, akkor hüvelyi, lesz, ami lesz.

Hüvelyi lett. A fájdalom nem volt elviselhetetlen. Érzékeltetésképpen, amilyen más, erős fájdalmakat átéltem, tízes skálán:

szülés - 6

vesegyulladás - 9-10

begyulladt fog - 9-10

Ami nagyon fájdalmas volt, az a méhlepény leválasztása, de ez egy ritka komplikáció, én pont beleestem az 1%-ba. Az tízes skálán 15 volt.

A végén altatásban raktak rendbe. A műtős stáb értetlenkedve nézett, mert rémült páciensekhez szoktak, én meg ujjongtam, hogy betoltak és altatni fognak.

Akkor a hüvelyemet is rendbetették, a 6 hetes kontroll után már úgy működött, mint előtte. Fájdalmat előtte se éreztem, de rendeltetésszerű használatra akkor került sor. Nem fájt, egyedül annyi változott, hogy kissé tágabb voltam, de idővel ez magától visszaállt.

Egyébként lehet fájdalomcsillapítást kérni, ha neked nincs tűfóbiád. Gerincérzéstelenítés, onnantól fájdalmat nem igazán érzel.

A fájások...engem gyomorrontásos görcsre emlékeztettek. Nem éreztem elviselhetetlennek a fájdalmat. Fájt, de abszolút kezelhető mértékben. Érzéstelenítést én egyáltalán nem kaptam, csak a műtős altatást a végén.

A repedés, gátmetszést nem éreztem, fogalmam sincs, hogy mikor történt. A kitolás - szubjektíven - egy durvább szorulásra hasonlított, de egyáltalán nem fájt, csak feszített.

Tehát ha történik is repedés, vagy gátmetszés, ügyes sebész (a szülész) tökéletesen vissza tudja állítani az eredeti állapotot. Nekem egyedül egy picike bőrlebenyszerűség maradt vissza a gátnál, ami csak esztétikai hiba. A férjem tojik rá, más nem látja, engem nem zavar. De ha akrnám, plasztikai sebész rendbetenné.

Szülésfelkészítésen merült fel a téma.

Egy ismert, szeretett szülész doki mondta, hogy igen, kényelmes anyukának, meg sok előnye van, de ez egy nagy hasi műtét. Lehet utána még 6-8 gyereked is császárral (ma már igen), próbálkozhatsz utána hüvelyi szüléssel is (10-ből, ha 1-nek sikerül), de azt senki nem garantálja, hogy egy esetleges autóbalesetnél élve szállsz ki az autóból, amit egyébként normál esetben megúsztál volna, mert a vágásnál már nem lesz az eredeti állapot soha.

Ezen kívül azt említette még, hogy a gyermek funkciói nem úgy indulnak el, ahogy kellene, magyarul nem tudja, hogy megszületett, szüksége van arra a stresszre, amit akkor kap, amikor a szülőcsatornán áthalad.

Ne haragudj, de milrt bem szülsz EDÁval akkor?

Fájdalomcsillapitás nélkül szültem 4200 grammos babát, gátvédelemmel, pici szakadással. Ott volt a baba a mellkasomon egy orát, majd elmentem letusolni. Este a babám végig velem volt, probléma nélkül elláttam. Nem volt kibirhatatlan a szülés sem, de ha csak ettol a fájdalomtol félsz, akkor EDA és kész.

Nem írtad, hogy mennyi idős terhes vagy, közel jársz-e már a szüléshez.

Először is, mindenki fél. Van, aki jobban, mások kevésbé, de a többször szült nők is félnek minden egyes szülésük előtt, pedig tudják mi vár rájuk. Természetes, hogy félünk az ismeretlentől, a tudattól, hogy fájdalmakban lesz részünk.

Azt javaslom, olvass utána a szülésnek, lehetőleg könyvekből (könyvártban, Vaterán használtan stb.), ne a netes fórumokat böngészd, mert csak még jobban bepánikolsz. Szülés videót ne nézz!!!!! Ha tudod, mi, hol, miért fáj, jobban megérted a szükségességét. Ha még van időd, keress szülésfelkészítő tanfolyamot, vagy kezdj kismama jógába, a légzőgyakorlatok, a folyamatok megismerése sokat javíthat a félelmeiden.

Egyébként tévhit, hasizmot nem vágnak császárnál. Nekem két császárom volt, nem okozott lelki traumát, gyorsan gyógyultam, vajúdtam is előtte, de teljesen kibírható volt a fájdalom.

Nagyon sok minden hozzáállás kérdése, ha mereven elutasítod a hüvelyi szülést, az éppen annyira rossz, mintha valaki a császárt utasítja el. Próbálj nyitott lenni, megbarátkozni a szülés gondolatával. A baba így is, úgy is ki fog jönni, benn nem maradhat. Rajtad múlik, hogyan éled meg az utolsó időszakot, rettegve, vagy tudatosan felkészülve. A szülésnél neked kell segítened, hogy világra jöjjön a baba. A tested azért dolgozik, hogy megszülessen. A tested tudja a dolgát, próbáld meg lélekkel, elmével is segíteni őt. A gátmetszéstől sem kell tartani, ma már szerencsére sok orvos és szülésznő igyekszik a gátvédelmet előtérbe helyezni vagy minél kisebb vágást ejteni és nem szabdalnak össze-vissza. Ha teheted, fogadj szülésznőt, akivel beszélhetsz a félelmeidről, és közösen készülhettek fel a szülésre.

Ha komplikáció adódik, úgyis ott a császár.

Az előttem szólónak igaza van, mindenki fél a szüléstől. Nekem csak egy császárom volt, hüvelyi szülésnek indult, 10 órás vajúdás után lett sürgősségi császár. Most azon görcsölök, hogy a november végére várt kislányomat végre hüvelyi úton szülhessem meg. Sajnos valóban csak tizenvalahány százalék, hogy ez össze is jön.

Ne akarj programozott császárt.

-Maga a műtét nem fáj ugyan, de rémisztő érzés (mert érzed azért a "matatást", rángatást) ahogyan vágnak és szedik ki belőled a babát. Normál esetben nem altatnak, csak spinális vagy epidurális érzéstelenítés van.

-A katéter nekem borzalmasan égetett, fájt, amíg ki nem vették.

- A műtét utáni első felkelés horror volt, pedig nem vagyok nyávogós, és magas a fájdalomküszöböm.

- A műtét után a babát ellátni kétszer olyan nehéz, és a felépülési idő pedig többszöröse annak, mint ami a természetes szülésnél.

-A tejem csak a 4. napon indult be, míg ha természetes úton sikrül szülnöm, akkor másnap beindult volna már. A babám napokig éhezett és fogyott (hiába volt folyton mellen), mert tápszerezni ugye nem szívesen tápszerezték a kórházban.

És végül a császár után lehetnek komoly komplikációk - én megúsztam, de rengeteget hallok az ismerőseimtől - fájdalmas összenövések, megvágott belek, húgyhólyag, elfertőződött seb,magas láz és még sorolhatnám.

A természetes szülés fájdalmas, de a fájdalom azonnal elmúlik, amint kibújt a baba, és sitty-sutty regenerálódsz. A hormonok miatt pedig azonnal elfelejted, hogy fájt, és csak a jóra fogsz emlékezni.