Régen mi történt azokkal, akik nem tudtak természetes úton szülni?

Nem, az emberi anatómia az utóbbi párezer évben nem változott.

Ha elakadt, akkor a magzat megfulladt a szülőcsatornában, majd később hullamérgezésben az anya is meghalt.

Ráadásul a sebészet hajnalán, még Semmelweis előtt tényleg általános volt, hogy boncolás után mentek szülést levezetni, kézmosás nélkül. Az anyák meg hullottak, mint a legyek.

Nem is annyira régen még az is elterjedt hit volt, hogy a nő gátsebét lótrágyával kell kenni, mert az gyógyít (nem).

De régebben a csecsemőhalandóság is jóval nagyobb volt. Az ötvenes években az élveszületett csecsemők 66-67%-a érte meg az egy éves kort. Azaz egyharmaduk nem. Ebben az oltások bevezetésének és az orvostudomány fejlődésének is jelentős szerepe van.

Érdekesség: egy Inez Ramirez nevű mexikói nő 2000-ben saját magán hajtott végre császármetszést. 3 erős feles után végigvágta a hasát, némi nyaszatolás után élve kihúzta a babát, elvágta a köldökzsinórt, aztán elájult. Amikor magához tért, rongyokkal elszorította a sebet. Pár órával később egy ismerős házi eszközökkel összevarrta. A művelet után 16 órával került kórházba. Ott műtőben helyreállították a beavatkozás helyét.

Mind ő, mind a baba túlélte.

A császármetszés története

A császármetszés (latin neve sectio caesarea) a terhességet befejező műtétek közé tartozik, mellyel kikerülhető, hogy a magzat a szülőcsatornán keresztülhaladva jöjjön a világra. Maga az az elnevezés vágó metszést jelent magyarul. Ez, az egykoron az anyák számára 100%-os halálozással járó műtét mára a szülészet egyik legfontosabb és leggyakrabban használt, biztonságos műtéti beavatkozásává vált.

A köztudatban az hiedelem él, hogy Julius Caesar császármetszés útján jött világra, és ennek tiszteletére nevezték el róla a műtétet. Ez a vélekedés talán azért terjedhetett el, mert Plinius, az I. században élt római történetíró feljegyzései ezt támasztják alá. Ez azonban igen valószínűtlen, hiszen Aurelia, Caesar édesanyja a szülés után még évtizedekig élt, és igen nagy befolyást gyakorolt fia személyiségére.

Nincs tehát semmiféle hiteles bizonyíték arra nézve, hogy Julius Caesar császármetszéssel jött volna a világra, Caesar neve ennek ellenére mégis összekapcsolódott a császármetszéssel, ugyanis törvényben (Lex Caesarea) rendelte el, hogy az élő magzatot ki kell metszeni a halott vagy a haldokló anyából.

Új korszakot nyitott a szülészet és az egész orvostudomány történetében Semmelweis Ignác (1818-1865) zseniális felismerése, az asepsis-antisepsis elvének gyakorlati elterjedése. A különböző műtétek, és így a császármetszés anyai halálozása is jelentősen lecsökkent, 15-25%-ra, ami azonban még mindig túl magas volt ahhoz, hogy szélesebb körben alkalmazzák. A császármetszést ekkor még csak abszolút anyai javallat esetében, az anya biztos életveszélyének elhárítására végezhették. Az első sikeres császármetszést, amelynek kapcsán anya és újszülöttje is élve hagyták el a klinikát, hazánkban Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.