Hangosan szültetek?

A végén nyöszörögtem. Azt mondogatták a szülésznők,hogy fejben dől el és tényleg. Az ordítás nem segít szerintem, csak kiveszi az erőt. 15 órát vajúdtam.

Szerintem nem voltam kifejezetten hangos egészen addig, amíg üvölteni nem kezdtem az orvossal, hogy most már vigyen és vágjon fel :o

Nekem nem volt hangom. Haraptam a párna szélét meg a köntösömet de nem adtam ki egy hangot se, nem akartam hogy kivegye az erőm a kiabálás. 11 óra vajúdás után sürgősségi császárral szültem.

#3as vagyok. nekem is sürgősségi császár lett a vége.

Èn nem ordítottam, vhogy eszembe se jutott. 7-8 cm-ig úgy tàgultam ki, hogy nem fàjt, utàna kaptam epit, onnantól meg azèrt nem fàjt. A legrosszabb az infuzió bekötèse volt, ami muszàj az epi miatt. Írtózom a tüktöl, na ott nyöszörögtem meg megkönnyeztem egy picit, amíg beszúrtàk. A kitolàsra visszavettek az epiböl, hogy èrezzem a fàjàsokat, de nem igazàn fàjtak, nyomni meg hatèkonyabb volt nekem csöndben. A mellettem lèvö szülöszobàbólhallottam sikoltozàst, ijesztö volt, mintha ö,tèk volna azt a szegèny nöt.

Nem ordítottam mint a sakál, de azért volt hangom, és a kitolasig végig magyaráztam, be nem állt a szám, közvetítettem mindent, vicceket meseltunk, az utolsó fél órában leginkább azt magyaráztam, hogy be fogok pisilni. A kitolásnál azért már hangosabban nyögtem, de én az életben is hangos vagyok, tehát hangosan beszélek, ha nagyon ideges vagyok, akkor üvöltök mint a sakál és szex közben is van hangom, nem is kicsi. Nem szóltak rám egyszer sem szülés közben. Ha nagyon hangos lettem volna, akkor lehet, hogy szóltak, de nem zengett tőlem a folyosó. Azt sem mondanám, hogy erőt vett volna ki belőlem, vagy hátráltatta volna a dolgokat, mert négy órát se vajúdtam, a kitolás meg 10 perc volt.

Én meg se nyekkentem. Minek kiabáltam volna, az nem segít semmit se, de nyilván van aki hangos. Mikor már mentem fel az osztályra, akkor jött be egy kismama, sírt, kiabált, teljesen ki volt kelve magából szegény, nem vagyunk egyformák. Nekem mázlim volt, aznap éjjel csak én voltam az egész szülészeten, utána jött egy melegfront és zsinórban jöttek az anyukák. Így aztán totál nyugi volt, mondjuk nem töltöttem ott sok időt, érkezéstől a gyerek felsírásáig sem volt 2 óra. Nekem alapon magas a fájdalomküszöböm és amúgy sem vagyok egy hisztis fajta. 17 órát vajúdtam elsőnek, de csak szülés előtt másfél órával mentem be a kórházba, amikor a férjem már a fülemet rágta. Otthon elmolyoltam magamban, nem gondoltam, hogy segítene rajtam, ha a kórházban vagyok, a magzatburok nem repedt meg, gondoltam otthon legalább nyugiban vagyok, akkor sem fájt volna kevésbé, ha a szülészeten vagyok. Oké, burokrepesztés után már elég kemény volt, de ki lehetett bírni. Nem vagyok egy szívbajos típus, mondta is a doki, hogy a következővel azért előbb induljak el, ha nem akarom menet közben megszülni. Erre végül nem került sor, mert másodszorra sajnos koraszültem és császár lett a vége.