Mennyire öröklődhet anyáról lányára a szülési folyamat? Anyámnak két szörnyű szülése volt, minden rossz amit csak el tudtok képzelni.

:)

Szerintem semennyire.

Első szülésem EDA-val kibírható volt

Második és harmadik érzéstelenítés nélküli. A második szuper, könnyű, csodálatos. A harmadik hosszú, nehéz, fájdalmas.

Anyunak mindkettő nehéz volt, a második főként.

Nekem azt mondták, hogy inkább a baba méretei örökölhetőek, de ez is h.lyeség, mert én 2500 g-al születtem, a lányom meg 3690 g-al.

A szülések.... anyunak az első 24 óra volt, oxit kapott csak, nekem 14 óra, oxi+kézzel tágítás. A második: anyunak alig fájt, 3 óra volt, nekem is alig fájt és 5 óra.

Inkább fizess le egy orvost, hogy vezesse le a szülésed hüvelyi úton.

Anyám császárral szült, én csak majdnem. Mivel végig velem volt az orvosom, így a gyors reagálásának köszönhetően pikkpakk kint lett a gyerek, és 4 öltéssel megúsztam a gátszakadást, másnap már teljesen jól voltam. Míg a mellettem lévő császárosok felkelni alig bírtak, pedig 1-2 nappal előttem szültek...

SZóval ne hidd, hogy a császár a "könnyebbik" szülés. Sehogy sem könnyű, a császár egy műtét, annak is van kockázata (és mellékhatása).

Nekem pár hasonló dolog van, amik egészségügyi dolgok. Vagyis nem szülési folyamat kérdései.:) Az öröklött trombózishajlam, az öröklött csípőprobléma és a véletlenül megegyező téraránytalanság.

Anyut engedték így szülni 30 éve, majdnem belehalt, engem nem engedtek, tökéletesen jól vagyok, boldog mama, boldog baba, jó császárélmény.

Semennyire nem öröklődik. Egy dolgot vihetsz tovább, hogy pszichésen annyira rágörcsölsz a szülésre, hogy tényleg nem fogsz tágulni.

Szóval az első dolog, hogy tegyél rendet a fejedben. Járj el valamilyen szülésfelkészítőre, tanulj meg valamilyen relaxációs technikát és menni fog.

Amiket felsoroltál, abból:

Oxitocint (szerintem) mindenki kap, ez úgy alapvetően nem tragédia, egyébként termelődik magától is, csak kicsit kipótolják.

Burokrepesztés: ebben semmi fájdalmas nincs, nálam egyszer sem folyt el magától a magzatvíz, mindkétszer úgy repesztették meg a burkot. Tényleg egy semmiség.

A túlhordást és a tágítást megértem, hogy szeretnéd elkerülni, ahogy a vákumot is, de ezek azért nem törvényszerű dolgok, szerintem alapból ne félj tőle.

A gátmetszés pedig kibírható. Én kifejezetten kértem az orvost, hogy inkább vágjon (érzéstelenítővel, célirányosan), minthogy valami is repedjen.

A mamámnál repedt a gát, neki akkora trauma volt a szülés, hogy anyukám egyke lett, pedig abban az időben ez ritkaságszámba ment.

Ennek ellenére anyukám is simán szült minket (4 kg felett), és én is teljesen simán szültem. Semmi rossz érzés nincs bennem a szülés miatt, igaz én is féltem tőle, de minden létező módon próbáltam felkészülni rá.

Próbáld meg elengedni a félelmeidet.

ja, amúgy "ezek után nem szeretném én se feleslegesen szívatni magam ezekkel és most inkább afelé hajlok, hogy lefizetem az orvost a császármetszésért."

ne hidd, hogy a császármetszés jó, vagy a könnyebbik út. tök félelmetes a műtéten, ahogy rángatnak, vagyis nekem az volt. és 1,5 hétig kizárólag a férjem látta el a picinket, mert úgy fájt a méhem, a sebem, a hólyagom a katétertől, és minden bajom volt. most se túl jó rám nézni, de azért már legalább élek. már tudom őt én is etetni, pelusozni, sétálni is tudunk már (2 hetes).