Tényleg könnyebb a szülés ha pozitívan állok hozzá a dologhoz?

A férjed miatt ne aggódj, az enyém is 2 órányira dolgozott, mint ahol szültem (szüleimhez volt közel a kórház, először egy költözés, a többinél meg a nagyobb gyerekek felügyelete miatt), és mindhárom szülésemre simán odaért, ő vitt be a kórházba.

Nálunk úgy alakult, hogy anyukám mindkettőnkkel napokig vajúdott, a nővéremnek pedig téraránytalanság miatt császárral születtek a gyerekei. Én teljesen pozitívan álltam hozzá a szüléshez. Úgy voltam vele, hogy akárhogy is lesz, a végén megszületik a babám, és akármilyen nehéz lesz, túlleszek rajta. Bárhogy zajlanak majd a dolgok, úgy lesz jó. Mindhárom szülésem könnyű volt, de úgy gondolom, ha nem így lett volna, akkor is pozitív élményként éltem volna meg.

Én tuti ellenpélda vagyok.

Az elsőnél abszolút pozitívan álltam hozzá, meggyőződésem volt, hogy fejben dől el... Magzatvíz elfolyt, bementünk a 40 km-rel arrébb levő kórházba, de fájásom ekkor még alig volt, csak azért tartottak bent, mert folyamatosan szivárgott a víz. Kínlódva, elgyötörten 12 órát vajúdtam egy fullextrás vajúdószobában, majd elfáradva kerültem fel a szülőágyra, már a halál is megváltás lett volna, azt éreztem... Összesen 25 óra volt, és nagyon rossz.

4 év kellett, mire kihevertem, és be mertem vállalni a másodikat, rettegtem a szüléstől, ugyanúgy magzatvíz-elfolyással kezdődött, féltem, hogy minden megismétlődik, nem mentem a vajúdószoba közelébe se, látni se akartam. Egy fedeles nagy szeméttárolón támaszkodva vajúdtam, alig akartam felmenni a szülőágyra, és onnan 20 perc volt, összesen 3,5 óra az egész.

Én nagyon pozitívan álltam hozzá, egyáltalán nem féltem a szüléstől, ráadásul 100%-ig bíztam az orvosomban és szülésznőmben egyaránt (nem is csalódtam). 10 órát vajúdtam, aminek kb. a fele borzalmasan fájdalmas volt, majd 1 óra kitolás után császározni kellett, szóval nem mondanám gyors és könnyű szülésnek. Ennek ellenére semmi rossz élmény nem maradt bennem, jól éreztem magam a kórházban is a szülés utáni napokon, gyorsan felépültem és bármikor belevágnék újra.

Szerintem önmagában a pozitív hozzáállástól nem lesz könnyű vagy kevésbé fájdalmas a szülés, viszont átlendít a nehézségeken.

Minden könnyebb, ha pozitívan állsz hozzá. :)

Én hármat szültem, és az elsőnél nem tudtam egy fontos dolgot én sem megvalósítani, biztos hogy azért is tartott olyan sokáig. Ezt megírom, hátha segít majd Neked.

Amikor jönnek a fájások (és hát eléggé fájnak), akkor ha összeszorítod minden izmodat és megfeszíted, akkor azzal nagyon nem segítesz, mert visszatartod a folyamatot.

Szóval ha jön a fájás, akkor gondolja arra, hogy ez a piszok erős fájás JÓ, mert közben halad előre a babád, a két fájás között csak egy helyben áll.

Amikor jött a fájás, biztattam is magamban a babát, hogy "igen, ezaz, menj csak", és közben arra koncentráltam, hogy minden izmomat, főleg ott lenne, ellazítsam. Ez nehéznek tűnik, de teljesen megvalósítható, ez fejben dől el. Két fájás között pedig próbálni kell lazítani, elernyedni amennyire lehet, nem beszélni, csak ha szükséged van valamire azt kérni, és pihenni a következőig.

És persze meg kell tanulni a megfelelő légzést, annak a kitolásnál van nagy szerepe.

Aztán még egy dolog, én a háromból az első kettőnél nem éreztem tolófájást, vagyis nem tudtam, mikor kell már nyomni. A szülésznőm azt mondta, hogy 10 nőből egy ilyen, szóval nem tudhatod előre. Ezért az a tipp, hogy ha jön egy erős fájás, akkor nagyon gyengén próbálj meg nyomni, és ha attól elmúlik a fájdalom, akkor már toló. Ha meg megmarad a fájdalom, akkor még nem. De biztosan segít majd a szülésznő is ebben.

Aztán ha teheted, válassz vajúdási pozíciót, ha függőlegesben vagy, akkro a gravitáció nagy mértékben segíti az baba előrehaladását, tehát jobb, mint fekve.

És végül az idő: az első baba nem szokott úgy jönni, mint az ágyúgolyó, szóval lesz ideje a férjednek is megérkezni!

Szép szülést kívánok!

Szerintem lehet könnyebben viselni azért, mert esetleg pozitívan állsz hozzá.

De azt nem hiszem, hogy csak ezért könnyebb lenne. Én nem féltem, vártam és izgatott voltam, semmi mást nem éreztem. Rövid nem volt, 11 órát vajúdtam ebből 7-et szülőszobán de az utolsó fél órát levéve nem volt vészes egyébként a vajúdás, amikor begyulladt a bölcsességfogamnál az ínyem, az rosszabb volt. Amikor elmúltak a fájásaim meglepődve kérdeztem magamban hogy ennyi? Azt hittem csak most jön a java. (Mondjuk igazam lett a kitolás kegyetlen volt, de ez meg meglepett, azt hittem az már nem fáj annyira. Lehet pont ezért viseltem rosszul sose derül már ki.)

De szerintem az mindegy mennyire félsz tőle, legyél felkészülve lélekben és a fájások közben próbálj annyira pozitívnak maradni, amennyire lehet.