A dokim azt mondta, hogy császárral szülhetek. Kicsit megijedtem ettől. Sokkal rosszabb? Mire számíthatok?

A lényeg nem az, hogy fogsz szülni, hanem az, hogy a kicsi egészséges legyen és neked se legyen semmi bajod.

Indulhatnak úgy a dolgok, hogy hüvelyi szülés, aztán mégis császár lesz belőle.

Szerintem nincs abban semmi, hogy császár lesz. Valószínűleg programozott szülés lesz, megmondja a doki, hogy mikor kell befüködnöd, majd pedig elvégzik a császárt. Nézd a pozitív oldalát, nem kell órákig vajjúdnod, szenvednek, míg a kicsi kibújuk.

erről nagyon megoszlanak a vélemények.mint minden van akinek ez jobb,van akinek az jobb.

:S

sok sikert

Nálam spontán szülésnek indult a dolog, örültem is, egy cseppnyi félelem nem volt bennem...

Aztán 5 órás vajúdás után, a kitolási szakasz elején leállítottak és azt mondták, na most ne nyomjak... Merthogy lelassult a babám szívverése, rátekeredett a köldökzsinór és minden egyes tolással egyre csak lassult a pulzusa. Egyetlen másodperc alatt kellett döntenem: altatás vagy Eda. Mivel már több mint 8 órája nem ettem semmit, megkaptam az érzéstelenítőt. Nagyon fáradt voltam, de látni akartam a babámat. Percek alatt a műtőasztalon találtam magam és alig néhány perc múlva már hallottam is a baba sírását. Gyorsak voltak, ennek köszönhetem, hogy nem lett a babám oxigénhiányos. Szinte hihetetlen milyen gyorsan történt minden. A férjem is nagyot nézett, amikor alighogy engem eltoltak a műtőbe, nemsokára már hozták is a bébinket és a kezébe adták.

Maga a beavatkozás kissé kellemetlen volt, mintha valamit húznának ki belőlem...de nem vészes, nem fáj.Örülök, hogy ezt választottam, láthattam a bébimet. Merthogy utána 12 óráig nem volt szabad felkelnem, így csak másnap láthattam újra...

Megmondom őszintén: Soha nem kérnék császárt! Nekem nagyon rossz élményként maradt meg az azt követő 3-4 nap. Fájt látnom a többi természetes úton szült anyukát, ahogyan járkálnak, zuhanyoznak és könnyebben ellátták a babájukat... Mindezt én nehezen tudtam megtenni. Imádott babámhoz alig tudtam felkelni, és úgy harcoltam... Nem tudom másnál hogy volt, de nekem maga a vajúdás semmi nem volt az a fájdalom mellett, amit császár után éreztem.

Soha nem szeretném újra átélni! Emellett lelkileg is megviselt, annyira szerettem volna természetesen szülni és annyira megijedtem, amikor közölték, lelassult a babám szívverése, azonnal a műtőbe! Nem a műtéttől, azért imádkoztam kibírjam és ne nyomjak, féltettem a bébimet nagyon...

Mindemellett elhiszem és hallottam ismerőstől hogy ez nem mindenkinél van így, főképp azoknál nem, akik előre tudják: császár lesz, nem pedig komplikáció miatt kerül műtőbe. Lelkileg talán felkészültebbek. A fájdalom viszont mindenkinél ott van, ki lehet bírni...

A természetes szülés is lehet nagyon fájdalmas, mint ahogy láttam császáros anyukát is az osztályon, aki könnyebben viselte az egészet...

Előző válaszoló vagyok...

Bocsi, ha túl őszinte voltam...mindez 4 hónapja történt.

Nem akartalak megijeszteni, valóban van aki könnyebben éli meg ezt. A lényeg, hogy utána mindent lassan csinálj és minél többet mozogj, sétálj...

Egyébkén nagyon hamar gyógyul a seb, az első napokhoz képest hihetetlenül hamar...

szia

nekem is hasonlóan alakult, mint az elöttem szólónak.5óra vajúdás után császár.

viszont én azt mondom nekem ez már megváltás volt,és a mütét utáni 2-3nap kutyafüle volt a vajúdáshoz képest.én ezért úgy gondolom a következő is császár legyen.

szóval csak azért írom, hogy ez mindenkinek más és más...

sok boldogságot

9hetes kisfiú anyukája