Ti lelkiismeretesen csináltátok a szülésfelkészítőn elhangzott gátmasszázst, légzéstechnikák gyakorlását, relaxációt a 34-36. Héttől?

A légzéstechnikára nem volt szükség, olvastam rola, de eszembe sem jutott hogy hiányozna, de még vajudás alatt sem, kitoláskor meg mondták hogy ugy nyomjak, hogy előtte nagylevegő es háromszor nyomni egy fájás alatt.

A gátvédelemről meg olyan borzasztokat olvastam hogy még terhesen eldöntöttem inkabb a gátmetszés kell.szülésnél probálták tágitani, én meg határozottan kértem a szikét...kicsit értetlenkedve néztek rám...sajnos azota sem talalom a cikket, de a kettő hasonlitása volt es a gátvédelemtől a rettegés maradt csak bennem.

Relaxácio helyett meg olyanokban hiszek, hogy van anya-magzat kapcsolat. Sokat "beszélgettem" Vele és jelek is voltak, hogy kommunikálunk de hiába irnám le ugy sem hihető, illetve szülésfelkészitőkben is olvastam hogy igaz hogy születéskor találkozunk de előtte mégis elválunk valahol egymástol. Elbúcsúztam tőle és készitgettem is őt (hogy pl told el magadtol a köldökzsinort)meg biztattam hogy menni fog, nemsokára találkozunk es jo lesz, még vajudás alatt is szivhangesésnél.

Szoval én inkább lelkileg készültem.

Es erősítettem a hitet magamban hogy minden rendben fog zajlani. pláne mert a párom sem tudott jelen lenni, a fogadott doki is "csődöt" mondott, igy nagyon erősnek kellett éreznem magam, hogy mindennek rendben kell lennie mert senki nem fog ott lenni, senki nem fog segiteni, szoval kizárásos alapon meg kell csinalni hiba nélkül mert más lehetőségünk nincs.(ja lehet kicsit tuldramatizaltam de ugye mégiscsak egy szülés "tök egyedül")

Mindenesetre tesomnak irtam "végrendeletet vagy végrendelkezést", persze nem mintha arra készülnék, de ugye napjainkban is megeshet ami...

"de a kettő hasonlitása volt es a gátvédelemtől a rettegés maradt csak bennem."

Nagyon sajnálom, hogy ilyen cikket olvastál Noll A. Nandu: Szüléstámogatás mindenkinek c. könyve helyett.

Nem voltam szülésfelkészítőn. Az orvosra és a szülésznőre bíztam magam. A légzéstechnikát élesben is két mondatban elmondták, nekem is könnyebb volt a rövid utasításokat követni, mint gondolkodni.

Ráadásul komplikált szülés lett, a gátmetszés volt a legkisebb beavatkozás. No meg az pikk-pakk meggyógyult mindenféle kellemetlenség nélkül. Nagyon közelről, erős fényben nézve, minimális esztétikai hiba, de ilyen helyzetben csak az orvosom és a férjem lát és egyiket se zavarja.

Engem se. Akkor se zavarna, ha hirtelen egyedül maradnék és új kapcsolatba lépnék be.

Relaxáció: annyira beszűkültem tudatilag a fájdalomtól, hogy sodródtam az eseményekkel. Pont úgy volt jó, hogy néha rövid, egyértelmű utasításokat kapok (adott esetben háromszor elismételve, mert nem jött át a ködön). Nagyon gondolkodni, emlékezni nem volt energiám akkor és ott.

Nekem annyi volt a "szülésfelkészítés", hogy a lehetséges lefolyásokat az orvosommal átbeszéltem, általánosságban. Ott elmondtam, hogy gond esetén teljesen rábízom magam a szakmai csapatra. Lett gond, a team pedig profin megoldotta.

Nem jártam szülésfelkészítőre, teljesen rábíztam magam a dokimra. Hasonlóan az előzőhöz, mi is átbeszéltük, hogy kb. mikre lehet számítani. Gátmetszés nem izgatott soha különösebben, inkább szépen vágjanak, mint szakadjak, majd begyógyul (így is lett, nem is látszik). Doki és szülésznő nekem is mondta a rövid instrukciókat, igyekeztem betartani őket, állítólag jól is sikerült. :-)

Amúgy sem vagyok egy pánikolós, rágörcsölős típus szerencsére, szülés előtt sem izgultam agyon magam (nyilván hangyányit igen mint minden ismeretlen dolog előtt kicsit).

Szerintem nyugi, relax...ahogy mondják: baba bent, repülő fent még sohasem maradt, bármit is csinálsz. :-)