Olyan anyukák véleményére/élményeire lennék kíváncsi akik természetes úton illetve császármetszéssel is szültek már?

Szia, az én válaszom nem biztos, hogy 100%-osan jó, mert ugyan mind a két féleképpen szültem, viszont a császármetszést nem én választottam. Sajnos az sürgősségi volt.

Első gyermekem természetes úton született, szépen, problémamentesen. Persze hosszúnak tűnt a vajúdás és fájdalmasnak. Volt olyan pont, mikor úgy éreztem, feladom, de erőt vettem magamon. Utólag az ember mindig a szépet és a vicces oldalát próbálja felidézni, emlékezni rá. A pillanat, mikor kibújik a kisbabád, az leírhatatlan. Amikor először a karjaidba fogod, és csak nézed a kis ártatlant, a leggyönyörűbb teremtést a világegyetemben...

Csodálatos. Mit nem adnék érte, ha 2.-kat is így szülhettem volna. Akartam a fájdalmat, a küzdelmet, mert ez a legszebb küzdelem az életben. Együtt küzdötök te, a baba, és a szurkoló apuka.

De sajnos a 2. szülésem nem így alakult. Hihetetlen mód, ugyanúgy indult, mint az első. Hajnalban arra ébredtem, hogy nedvességet érzek. Csakhogy ez alkalommal véres volt a magzatvíz....borzasztó volt, de ezt most nem írnám le. A korházban, mikor érzékelték, hogy leesett a baba szívhangja kritikusan, azt mondták, hogy császározni fognak. Altatással történt. Emlékszem, hogy jó mélyeket szívtam a maszkból, mert tudtam, minél hamarabb elalszom, annál több esélye van a babámnak. Mikor kinyitottam a szemem, még homályosan láttam. Megláttam a férjem ott ült egy kis batyut tartott a kezében...és én elsírtam magam. Odahozta és ugyanaz az érzés fogott el, mint először. A leggyönyörűbb teremtés volt kerek világon:D

(Sokáig tartott, mire feldolgoztam, hogy nem szülhettem meg)

Szerencsére minden rendben volt vele születésekor, de 45 perc maradt ki nekem az életéből és ez a mai napig fáj.

A nagylányom nemsokára 7 éves, a kicsi lányom 2.5 éves. A fényképeken kezdettől fogva olyanok, mintha ikrek lennének...annyi különbséggel, hogy a kicsi kicsit pufóbb:D

Szóval elmondhatom, hogy azt hiszem bárhogyan is szülöd a babádat, mikor a kezedben tartod először, ugyanazt fogod érezni...és ez a legfontosabb.

Mindenkinek szíve joga megválasztani az utat, hogy szeretne eljutni oda.

A természetes szülés valóban nagyon fájdalmas, de mégis jobb élmény volt összességében.

A regeneráció gyors, én egy óra múlva már lépcsőzetem.

Hosszú távon is jobb: gyorsabb a tejbelelövellés, és jó sok tejem is volt, az első​ perctől. A hasam pár nap után olyan volt, mint előtte.

Lelkileg is jobb volt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy fájdalom csillapítás nélkül sikerült végigcsinálni, és nem kis dolog világra hozni egy gyereket.

A császár műtét, és én minden műtéttől félek. Kudarcnak éltem meg, hogy nem sikerült megszülni a babát.

Nincs egyszerre olyan intenzív fájdalom, de ami van, az napokig (hetekig) tart. Fáj a heg, ronda, nehéz mozogni, nem emelhetsz, nem tornázhatsz, sokáig az ágyban felülés is kihívás. A szoptatás alatt rendesen görcsöltem, mintha vajúdnék. Ugye a méhnek át kell mennie ugyanazon a változáson, mint természetes szülésnél.

A tejbelövellés később volt, hat hónapig küzdöttünk, hogy legyen elég tej. (Gyakorlatilag egész nap szoptattam, fél évig. Sejtelmem sincs, miért nem adtam fel inkább, legfeljebb kapott volna tápszert.)

Összességében nem éri meg​. Igaz, hogy az pár óra nagyon fájdalmas vajúdás és kitolás megúszható, de cserébe hónapokig szívtam, a heg pedig örökre ott marad. Még évekkel később is van érzéketlen terület.

Nekem volt egy horror "természetes" szülésem, ahol a szülőcsatornában elakadt a gyerek és vákuummal + könyökléssel szabadították ki belőlem. Még 1,5 évvel a szülés után is fájdalmaim voltak.

És volt másodjára egy programcsászárom, miután megvitatták az orvosaim, hogy az elsőt is úgy kellett volna. A második gyerkőc jóval nagyobbnak is ígérkezett (az is lett).

A császár után nagyon könnyen helyre jöttem, tejem is lett. Az első után vérátömlesztésre szorultam, ami betett a tejtermelésnek.

A első gyermekem oxigénhiányt szenvedett a késlekedésnek köszönhetően és évekig jártunk fejlesztésre.

Én azt mondom, hogy egy komplikációmentes szüléshez képest bizonyára horror a császár, de nekem megváltás volt másodjára a horror után. És nem a vajúdás viselt meg, nem is ahogy kiszedték végül, hanem a következmények.

Én kilógok a sorból mert nekem csak császármetszésem volt eddig.sima szulesnek indult de kitolásnál romlott a szívhangja így sürgősségi császár volt ami altatással végződött mert nem adták be rendesen az érzéstelenítőt.

Egy óra múlva kaptam meg a babát akkor is kába voltam.

Nekem is kudarc volt mert tudtam hogy sikerült volna de így volt a biztos.26 évesen korainak éreztem a császármetszést és depressziós is lettem illetve migrenes fejfájásom volt 4 napig(nonstop)tejem alig van a hegem gyönyörűen gyógyult de kegyetlen volt 4 hétig tartott hogy fájdalommentesen tudjak mozogni. Szerintem hüvelyi szülést már nem fogok átélni :(

1 tolófájásokkal vittek a műtőbe.Relatív téraránytalanság és beilleszkedési rendellenesség miatt.Abban a pillanatban örültem h végre vége a kínnak,mert 4 órája voltak tolófájásaim.De már műtét közben azt éreztem h kudarcot vallottam.Kellett idő míg lelkileg feldolgoztam.A testi rész...hetekig a felülés,felállás is rettenetes volt.Nevetni,tüsszenteni nem is mertem.

2.spontán gyors szülés.Hüvelyem végig repedt.Hetekig alig bírtam menni.6 hetes kontrollon még voltak belső varratok amik be voltak gyulladva.Mégsem szenvedtem annyira mint császár után.

3.még gyorsabb spontán szülés.picike gátmetszéssel,nagy vérveszteséggel.2 hete szültem,szinte már semmi bajom.

Amikor szülés után azonnal megkapod a babádat az minden fájdalmat megér.

Éreztem én a kérdésből, hogy visszaigazolást vársz. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod és ne félj a császártól. Programozott császárként sokkal jobb a császár, mert felkészülsz rá lelkileg. Azt mondom, aki horror természetes szülés miatt császárt kér, teljesen megértem. Pláne, ha enyhén szólva az ész érvek is amellett szólnak. A program szászárra az orvos is felkészül, nem kell kapkodnia, mert nem vészhelyzet miatt kell tipp topp gyorsan cselekednie. Szépen készitsd fel magad lelkileg, hogy császár lesz, mert ez lesz neked és a babádnak a legjobb. A család is fel tud rá készülni. Lehet, hogy gyorsan felépülsz, lehet, hogy lassan, ezt csak akkor tudod meg, ha odakerülsz, de próbálj meg mindent betartani, amit az orvos mond. Nem kell hősködni utána.

Minden rendben lesz, ne aggódj, csak fogadd el a tényt, ez legyen a természetes. Sok sikert és boldog babavárást.

1. válaszoló

Teljesen egyetértek a 8-as válasszal.Program császárra fel tudsz készülni te és az orvos is.Ha olyan betegséged van ez lesz a legjobb neked és a babának is.Pcs-nál tudod kérni a szőrkontaktust,aranyórát stb.Meg tudjátok beszélni mi hogy lesz.És ugyanolyan belsőséges lehet mint egy szülés.

#6