Kórházi látogatás nektek milyen volt?

DEOEC Klinikán szültem. Ott senki sem tartja be a látogatási időt, a hozzátartozók ki-be járkálhatnak a kórtermekbe, egyedül az orvosi viziteknél nem lehetnek bent. Ez borzasztóan rossz. Négyágyas, pici, keskeny kórteremben voltunk teltházzal négy napig. Azt hittem megőrülök. A szobatársaim mindegyikénél nonstop ki-be járkáltak a látogatók (nők férfiak vegyesen). Én az ajtó mellett feküdtem a picivel, gyakorlatilag a belépők engem láttak meg elsőként, plusz ajtónyitáskor a folyosóról is ránk lehetett látni. Minden emberi méltóságom oda lett, kb. 25 idegen látta azokban a napokban a melleimet (szinte folyamatosan szoptattam), meg a nyomorult kinézetemet (császáros voltam, három napig alig tudtam felkelni, azt hitten szétszakadok, komolyan, mintha késsel szúrkáltak volna, olyan érzésem volt, ha fel kellett állnom, vagy vissza kellett feküdnöm, úgy tudtam zuhanyozni, ha bejött anyukám és segített...), nem tudtam pihenni egyáltalán (éjszaka a picik üvöltése, nappal a többiek látogatóinak járkálása miatt). Életemben nem voltam ilyen ideges és kialvatlan. Szó szerint zombinak éreztem magam. Harmadik nap már csak sírni tudtam. Az én hozzátartozóim normális emberek módjára a folyosón vártak, hogy kivigyem a picit. A férjem kb. kétszer járt a kórteremben, akkor is előtte megkérdezte a szobatársakat, hogy bejöhet-e...Ha lett volna egy kis eszem, VIP szobát kérek, bármibe kerül, mert ez tényleg borzasztó volt. Nem tudtam felhőtlenül örülni a kisfiamnak, pedig az mindennél fontosabb lett volna.

Én kértem, hogy ne jöjjenek csak a férjem.3 császáron vagyok túl. Lányomnál volt egy csomó látogató nagyon nehezemre esett a mozgás. Fiamnál megbeszéltük akkor amikor már otthon vagyunk. Sokat szoptattam a két kisebb gyerekemet. Engem sokkal jobban zavart volna, ha kint várnak a folyóson még etetek. Otthon sokkal kényelmesebb volt látogatókat fogadni. De utána is kértünk egy kis időt míg családdá tudunk kovácsolódni.