Szerintetek ciki 30 alatt (tudatosan) gyereket vállalni?

Apuka szempontból nem ugyanaz a helyzet, mint az anyukáéból, ezt beláthatod.

Nagyon jól kell keresned 27 évesen, hogy eltartsd a babát, magadat, és az anyukát is. Nem beszélve arról, hogy számottevő megtakarítással, és egy jó biztosítással sem árt rendelkezni, mert ha kiesel a munkából (baleset, halál, átmeneti keresőképtelenség, leépítés, kirúgás, bármi) akkor ők is ott maradnak bevétel nélkül.

25 évesen miért az az első, hogy:

- bulizz: VÉGRE van pénz piára, belépőre, étteremre, mozira, koncert jegyre, nem csesztet anyád, hogy érj haza, még vannak barátaid, viszont már nincs annyi időd, hogy egész nap velük legyél, tehát kimozdultok.

- pasizgass: még nincs olyan akinek szülnél, már nincs olyan akinek szülnél, még jól nézel ki, feszes minden, és van körülötted érdeklődés. Erre hamarabb fog elfogyni a lehetőség, mint a gyerekszülésre.

- elverd a pénzed: mert végre már van mit elverni, van pénz, és meg tudod venni, amire vágysz. Viszont még nincs ott egy baba, hogy magad helyett rá kelljen költeni, és minden pénzt félretenni "vész" esetére, ha a gyerek beteg lenne, apa otthagyna, fizetni kéne az iskolát, vagy levinné a vihar a tetőcserepet.

Az utazás jó élmény és tapasztalat, nem árt, ha fel tudja találni magát idegenben, feltölt pozitív élményekkel, amikhez vissza lehet nyúlni később, amikor valami nem jó.

Egy srác könnyen mondja, hogy szeretne apuka lenni, mert nem az ő hasában kezd el kinőni, és rengeteg apuka lép le szülés előtt, után, vagy néhány év múlva. A lánynak jó esélye van, hogy egyedülálló anyuka lesz, és nem hogy utazni, meg pasizni és pénzt elverni nem fog, de még egy normális farmert sem fog tudni venni magára, a gyereket fogja maga elé helyezni évtizedeken keresztül.

Valószínűleg ezért nem siettetik 25 évesen, mert 35 évesen nem egy tízéves gyerekkel akarnak egyedül élni, úgy, hogy még soha nyaralni se volt egy normálisat, a pasik közt sem válogatott, csak szült egyet az elsőnek, aki szeretett volna már apuka lenni.

Lehet máshogy is csinálni, csak aki a főiskola után alig dolgozik pár évet, és el is megy szülni, az minimális munkatapasztalattal nehezen illeszkedik vissza, nem olyan könnyen válogat az állások között, és nagyon ki van szolgáltatva.

A mostani 20 éves lányok valószínűleg nem annyira barátkoznak ezzel a tudattal, mert ez nem nyújt biztonság érzetet. Az pedig kell a babaváráshoz :)

Nem furcsa, főleg ha addigra megvan a stabil háttér hozzá.

Én 27 vagyok, párom 30 és most várjuk az első babát, egy évet vártunk rá. Szerintem nem fura. Jó lesz, hogy nem 70 évesen leszünk nagyszülők.

Nem fura. A stabil anyagi háttérről annyit, hogy statisztikailag kimutatható, hogy gyereket elsősorban nem azlok vállalnak, akik “megengedhetik” maguknak. Akik meg túl sokat terveznek, és görcsölnek azon, hogy most megengedhetik e maguknak, kitolódik, európàban a nők jelenleg 33-34 évesen szülik meg az első gyereküket, ami gyakran ennyi is marad, a népesség nem képes reprodukálni magát. Semmi baj, a romák és a muzulmánok majd behozzák ezt a különbséget sz átlag 3+ gyerekkel. (Ezek puszta tények, termékenységi mutatók, statisztikai adatok)

Ha 27-8 évesen apuka szeretnél lenni, az neked is szinte biztos, hogy ki fog tolódni 30 éves korodra, és csoda lesz, ha találsz nálad fiatalabb, hasonló gondolkodású nőt, de akkor már valószínűbb, hogy nálad idősebbel fogsz családot alapítani. És akkor jönnek a rizikófaktorok, hogy nem biztos, hogy a szervezete alkalmas már rá -> hónapokig próbálkoztok -> lombik baba

És nagyon keményen megdolgoztok azért az egy gyerekért is.

Szomorú a jövő~

En 28 evesen tervezem az elsot, a ferjem akkor meg csak 26 lesz. Nekunk igy a megfelelo, tobbet tervezunk, 35 felett pedig mar nem akarok szulni, igy kenyelmesen belefer az idobe a 2-3. Igy gyed mellett fogom letenni a 3. diplomamat, ami biztos nem lesz egy seta galopp, de gyermekpszichologus leszek, tehat amennyit elvesz, annyit hozza is tesz. Annyi "ciki" dolog van mar a vilagban, hogy mindenki maga donti el mi erez annak. Szamomra pl. ciki a tetovalas, de ezt nem hangoztatom tetkos ismerosoknek, mert feltetelezem nem erdekli oket a velemenyem errol.

Rolam meg ugyanigy lepereg, hogy ki mit gondol arrol, hogy hany evesen szulok. Szerintem megeri kevesebbet foglalkozni masok velemenyevel, mert mindig, mindenben lesz majd valaki, aki megmondja a tutit.

Parom 30 eves volt mikor megszuletett a 3.gyerkoc.

Mi koran kezdtuk,es gyerek/gyerekek mellet teremtettuk meg azt amink van(lakas,auto,tanulas)

Pont nemreg beszelgettuk,hogy milyen jo lesz 35-40 evesen nyugodtan ulni a hatsonkon,eljarni erre-arra ugy,hogy a gyerekek mar nagyobbak lesznek.

Szeretunk fiatal szulok lenni.

Neha furin neznek rank a 3 gyerek lattan,de minket nem erdekel ki mit gondol.mas gyerek nelkul sem tart ott ahol mi ennyi idosen.ok majd szenvedhetnek 30 felett a hitellel,munkaval,gyerekkel.mi oedig addigra eljuk a "gondtalan" eletunket :)

Eredetileg én is 25 körül gondoltam ideálisnak a gyermekvállalást, mert édesanyám 20 évesen szülte a testvéremm majd 7 évre rá engem. Ismerem a nagymamámat és kár lett volna ha nem ismerem meg őt, mivel rettentő aranyos. Most viszont hogy elértem a kort, egyáltalán nem érzem magam késznek erre.

Semmiképp nem ciki ha megvannak hozzá a feltételek (hosszabb szerető stabil kapcsolat, anyagi háttér, mindkét fél akarja a gyereket stb.). Viszont a terveket az élet átírhatja.

20 évesen én is ezt mondtam, hogy ráér 30-35 körül. Pedig akkor már a mostani párommal voltam együtt. Most 26 éves vagyok és várandós. Nagyon sok minden változik ennyi idő alatt. Lehet lepontozni, de szerintem egy nő 24-25-26 éves kora körül( főleg hogy ha stabil, jó párkapcsolatban él) el kezd vágyni a családra.

Az hogy te már most így gondolkodsz az is teljesen rendben van. Csak sajnos az élet ritkán hozza úgy a dolgokat, ahogy ez ember eltervezi.