Kérhetnék szép szülési történeteket? Csak, hogy legyen mivel bíztatni magam.

Nem tudom ismered-e, ezen az oldalon is sok hasonló témát találsz:

[link]

Igen az én szülési történetem is ott van a Hoxán. De így könnyebben megtalálod.

[link]

A második hozzászólás az enyém.

Szia! Én a 38. héten, amikor nst-re mentem, beugrottam a dokihoz, nézzen meg, mert éjjel fájt a hasam. 3 ujjnyira ki voltam tágulva, irány a szülőszoba:) onnan csak pár óra volt, és csak az utolsó óra volt szörnyű.

Mindenkinek ajánlanám a málnalevél teát és homeós bogyót a 36. héttől tágulásra!

Ne izgulj, a végeredmény a lényeg, és hidd el, megéri:)

3 hónapos angyalka anyukája.

Szia

ennyire félsz a szüléstől,vagy már nagyon a végén vagy,első baba ugye??Én szívesen leírom a kis történetemet ha érdekel,az ember mindig szívesen meséli el,hogy egy nő mekkora csodára képes!

36.hétbe léptem be Hétfői nap volt kora reggel keltem és mentem vérvételre,tanácsadásra,ultrahangra és NST-re,az ultrahangozáskor mondta az orvos,hogy már annyira bent van a gyereknek a feje a szülőcsatornában,hogy már nem is látja,NST nem mutatót ki semmit ezért hazaengedtek.A férjem délután hazajött és átmentünk a nagynénémhez számítógépet szerelni,este hazajöttünk lezuhanyoztunk és mondta a férjemnek,hogy mielőtt lemennék vacsorázni kicsit bújunk össze az ágyon,amikor rászántam magam,hogy induljuk ahogy felkeltem az ágyról úgy abban a pillanatban elfojt a magzatvizem,(este fél 9-kor)a férjem addig nem hitte el amíg nem mutattam meg neki,hogy tiszta víz a pizsamám:-)aztán nagyon megijedtem és elkezdtem pityeregni,hogy most mi lesz velem egyből hívtam a nővéremet(3 gyerekes anyuka volt már),hogy még van e időm zuhanyozni,mert fájásom meg egyáltalán nem volt,azt mondta,hogy nincs induljak egyből a kórházba,de persze én akkor is lezuhanyoztam rendbe raktam magam és csak úgy indultunk el,útközben hívtunk mindenkit,hogy mi történt,beértünk a kórházba ott szép nyugisan megvizsgáltak kitöltötték a papírokat,átküldtek a szülőszobába ott beöntést adtak aztán semmi mondták,hogy pihenjek mert gyerek majd talán kedd délelőtt lesz,persze ennek a hírnek hallatán nagyon oda voltam sehogy sem volt jó,se ülni,se feküdni,se sétálni semmi,aztán hajnali háromnegyed 5-kor megjöttek a fájásaim is az első 1 órában még elég tűrhetőek voltak aztán olyan 6 óra körül már nagyon rosszul éreztem magam,fáradt voltam úgy éreztem egy percig sem bírom nyitva tartani a szemem,éhes,szomjas voltam nagyon és már rettenetes fájásaim voltak,jött a bába váltás és mondtam neki,hogy nem bírom csináljanak velem valamit csak nevetett és azt mondta dehogyis nem bírja,arra gondoltam,hogy ha anyukám 5 szőr kibírta akkor én is kibírom és egyfolytában azt mondogattam,hogy Istenem segíts.olyan fél 7 körül éreztem,hogy jön a gyerek és nyomási ingereim voltak a bábák mondák,hogy ez még nagyon korai hiszen még csak másfél órája vajúdok,de én mondtam neki,hogy muszáj nyomnom mert érzem,hogy jön a baba na ekkor megvizsgáltak,hívták az orvost felfektetek a szülőágyra és bekötötték az infúziót (háromnegyed 7 körül)attól aztán megjöttek az IGAZI fájások,csak jöttek jöttek egymás után és én azt éreztem,hogy az erőm lassan elhagy én már a kezemet sem bírtam felemelni,mert teljesen elzsibbadtak,jöttek a tolófájások az elsőnél üvöltöttem és mondta a doki,hogy szem becsuk fogakat összeszorítani és úgy nyomni,a számat szétharaptam teljesen ömlött a vér belőle,de én észre sem vettem minden erőmet testileg lelkileg összeszedtem és nyomtam,amikor már tényleg úgy éreztem,hogy itt a vég akkor van az a csodálatos pillanat amikor kicsusszan a gyermek először azt éreztem,hogy mintha meleg víz folyna ki belőlem és az az el nem mondható megkönnyebbülés és abban a pillanatban az ember meghallja,hogy felsír a kicsi,fél 8 előtt 3 percel megszületett a kisfiam!:-)csodálatos érzés ezt csak átélni lehet elgondolni nem,most így visszagondolva nagyon könnyen meglett a kisfiam azt mondták szülés után,hogy az a szerencsém,hogy nagyon gyorsan tágulok és,hogy fél óra alatt tágultam annyit amennyit más 2-3 óra alatt szokót.Most a második gyermekemet várom,most még csak 14 hetes vagyok,de így tudva,hogy milyen most sokkal jobban félek mint az első gyermekemnél,de tudom és érzem,hogy egy újabb csodára is képes leszek!:-)

Sok sikert a csodához és gyönyörű perceket,pillanatokat kívánok a babázáshoz.