Tapasztalatokat szeretnék kérni tőletek, többi lent ?

-Őszinte leszek, iszonyúan fájt. Sőt, amikor azz hittem ennél jobban nem fájhat.. nos, de. Viszont abban a pillanatban, amint kibújt, hirtelen megszűnt, mintha elvágták volna.

-Erre nem emlékszem tisztán, de nem voltam túl halk. Inkább úgy mondanám, hogy hangosan "nyögtem". :D

-Igen, végig bent volt. Ő hatalmas élményként élte meg, nekem pedig hatalmas segítség volt. A vajúdás alatt volt, hogy poénkodni próbált, de akkor már nem voltam vevő rá. Viszont a kitolásnál ő fogta az egyik lábamat, mert már vagy 35 órája "talpon voltam" és ebből 21 óra volt a szülés. Életemben nem éreztem magam ennyire gyengének a végére.

Gyors szülést kívánok!

Piszkosul fájt, nem ordítottam, a gyerek apja volt mellettem, ami jól esett a lelkemnek.

Természetes szülésnek indult, aztán a kitolásnál komplikációk adódtak és pikk-pakk császár lett.

Félni fölösleges, így vagy úgy, de a baba kijön, anyák milliói élik túl naponta, szóval nyugi.

Az, hogy másnak mennyire fájt, teljesen irreleváns, mert mindenkinek más a fájdalomküszöbe, a tűrőképessége. Nyilván nagyon fáj, de ezt ahány ember, annyiféleképpen éljük meg. Van aki szó nélkül tűri, van aki káromkodik, van aki bele akar halni - de mindenki túléli. Azt mondják, a szülés amnéziát okoz, mert amikor meglátod és a kezedbe fogod a prücsköt, elfelejted, hogy mennyire fájt. Nálam pontosan ez történt. Már a szülés másnapján sem tudtam visszaemlékezni arra, hogy mennyire fájt, nem tudtam semmihez sem hasonlítani, nem emlékeztem az érzésre.

Én kifejezetten nem ordítottam, talán az elsőnél lehet, hogy előfordult, már nem emlékszem. Régen is volt. Amire emlékszem, hogy rám szóltak, hogy nem kéne, mert elveszi az erőt a tényleges "feladattól". Az ordítástól nem múlik el a fájdalom és a baba semjön gyorsabban kifelé.

Apa a háromból 1x volt ott, tevőlegesen segíteni nem tudott, idő sem volt rá, mert nagyon gyors szülés volt, de nekem jó érzés volt, hogy mellettem van; sokkal jobb volt a közérzetem mint az első kettőnél, ahol nem volt bent.

Szerencsére megúsztam a menet közbeni szülést, de az utolsó necces volt, nem sok hiányzott. Éjjel fél 1 után indultunk el a kórházba és 1 óra 15 perckor kint volt.

Egy a lényeg! Ne parázz, az energiát ne abba fektesd, hanem segíts a babádnak megszületni.

Nekem egyáltalán nem volt vészes a fájdalom.

Egyszer nyögtem fel hangosabban, de a szülésznő mindjárt leteremtett, hogy ne kiabáljak inkább koncentráljak.

Állandóan a légzéssel piszkáltak mert a végén amikor jöttek az erős fájások, ahelyett hogy a filmekből jól ismert technikával lélegzetem volna, nem vettem levegőt.

A férjem bent volt, neki élmény volt, nekem meg kellett a jelenléte.

Nagyon nagyon fájt.30 órát vajúdtam,majd mindenhol szétrepedtem hiába volt gátvédelem.

Nem ordítottam mert úgy éreztem az csak elvette volna az erőmet.A lepedőt szorongattam,a páromat,mindent amit értem.

Párom jelenléte is zavart néha mikor nyugtatgatott de sokat segített hogy bent volt. Azóta is emlegeti hogy milyen büszke

Szia! :)

Nekem 2 természetes szülésem volt.

Az első: indított volt a 39.héten, mert bennt feküdtem 2 hetet retardáció gyanúja miatt ,de hála Istennek nem lett semmi baj. Ballonnal indítottak és kb 9 órát vajúdtam. Ez elég kimerítő volt. A fájások között szinte már elaludtam. :) Aztán hirtelen olyat éreztem mintha "nagy WC-zni" kellett volna. Az orvos sehol nem volt.. Hát nyomtam én magamban (kicsiket) utána jött az orvos és kb 6-7 nyomásra kint is volt a lányom.:) Ez nem fájt. maga a nyomás . Inkább az előtte lévő méhössze húzódások voltak kicsit fájdalmasak de ez már tényleg a vége felé volt. Közben volt gátmetszés is. Ez sem annyira fájt ccsak kicsit érzékeny volt. Utána össze varrtak na abbból semmit sem éreztem ,szerencsére,mert kaptam érzéstelenítőt. Utána sem volt semmi bajom. Mindketten jól voltunk. Már 5 éves. :)

A második: az is indított volt,mert már nem akartam húzni..39.hétben voltam akkor is. Kézzel tágított az orvosom és be is indult. Otthon voltak méh összehúzódásaim és hajnali 4 kor mentünk be. 6kor már a szülőszobán voltam és fél 8ra meg is lett a lányom. Na ez sokkal jobban fájt mint az első ,mert gyorsabb is volt. Feszítgettek ,mhogy ne kelljen a gátmetszés de végül az lett belőle. Az aranyerem sajnos kint volt,ezért nem mertem olyan erősen nyomni,mert nagyon kellemetlen volt. Utána a varrásról nem is beszélnék... Itt mindent éreztem . Fejbe tudtam volna rúgni az orvost legszívesebben :) Nem nagyon hatott ott az érzéstelenítő :/ Na mindegy túléltem... Minden rendben volt velünk ő azóta már 3 éves :)

Én nem ordítottam egyáltaán sőőőőt... szinte hangot sem adtam ki egész végig. Bele éltem magamat ,átéreztem minden percet vártam már nagyon,hogy meglássam a kis életeimet :) Minden szenvedést megér, amikor meglátod mikor megszületik az valami csoda. :) Szerintem nincs ennél szebb pillanat az életben. Ja és azt hozzá tenném,hogy 18 évesen szültem az elsőt.:)) Amugy aki ordítozik arra rászoktak szólni..meg hát szerintem kicsit ciki is... Mellettem is volt egy nő aki kiabált...arra is rászóltak.

Ne félj!!!:)) gondolj bele, meg ér egy félnapos fájdalmat , az,hogy meglásd a gyermekedet akit 9 hónapig a szíved alatt hordtál és vártál rá :) Jajj még nekem lesz tuti vagy 2 gyerekem! :DDD

Amugy volt egy missed ab.om is 10 hetesen. Na attól esküszöm,hogy 100x jobban féltem mint a szüléstől. Pedig azt altatásban végzik. :)

Ha van valami kérdésed priviben irhatsz nyugotan :)

Tudod repülő fent, gyerek bent nem marad.

Ugyan azt írnám mint az egyes. Bár talán a nyögés is hangos volt.

Nagyon ritka, hogy első szülésnél ne érj be a kórházba.

Túl fogod élni. Bár azt gondolod majd, hogy nem, de igen.

Nem kell félned, nyugodj meg. :) Ne küzdj majd a fájdalom ellen. Add át magad az érzésnek. Már egész kiskorunktól kezdve a környezet (gyógyszergyárak) stb.. azt sulykolja belénk, hogy a fájdalom rossz, azonnal meg kell szüntetni.

Ha nem küzdesz az érzés ellen, akkor a segítőddé válik.

A szülési fájdalom az, aminek tényleg van értelme.

Amikor összehúzódik a méh, az fáj. És a méhösszehúzódás segít a babának megszületni. Minél jobban fáj, annál közelebb van a vége.

Ne hagyd, hogy szülés közben eluralkodjon rajtad a pánik, figyelj oda a légzésre, így tudsz a legtöbbet segíteni a babádnak. Ha nem figyelsz a légzésre, nem, jut be elég oxigén a szervezetedbe, (és ugye az izmok munkájához szükség van rá) hamarabb elfáradsz, valamint a babának sem jut elég oxigén, nem tud hatékonyan haladni előre.

Fájt. Nagyon-nagyon fájt. Nekem mondjuk olyan érzés volt, mint a menstruációs görcs, csak sokkal (nagyon sokkal) erősebb. És egy idő után a derekam is nagyon fájt.

Nem ordítottam, amikor éreztem a fájást, becsuktam a szemem, levegőt lassan beszívtam, majd kifújtam. Egyenletesen, hosszan.

Férjem mindkétszer csak a kitolásra ért be, de megnyugtatott, hogy ott van.

Minden rendben lesz! Csak pozitívan!