Mi a véleményetek a tápszeres etetésről?

Nekem semmi negatív. Vagy szükség, vagy választás kérdése. Még utóbbihoz sincs köze senkinek.

Soha nem engedtem hogy bárki beleszóljon hogy etetem a babám. (Mindkettő volt egyébként, először szoptatás, aztán pótlás mellé, majd csak tápszer).

Véleménye lehet bárkinek bármiről, de arról meg van ugye az a szép közmondásunk hogy a vélemény olyan mint a s**glyuk, mindenkinek van de senki se kíváncsi a máséra ☺

Az én babám nem tudott szopni rendesen, hamar pótlás kellett neki, illetve fejem a tejet neki. Én is magam döntöttem így, az orvos egy szót sem szólt. Ha kekeckedik, kiváltom a tápszert saját pecsétre. Normális orvos amúgy sem fog szemétkedni, mert rontja a bizalmat.

Egyetértek négyessel, még ha valaki döntés alapján ad tápszert, akkor sincs értelme a szentbeszédnek. Őszintén szólva ha nem lenne annyi tejem amennyi (napi 3 fejésből 300-350ml), már rég hagytam volna elapadni és nem szórakoznék fejéssel. Szoptatni meg utáltam alapból, pedig terhesség alatt nagyon készültem rá, de csalódás volt, fájdalmas és egy nagy szenvedés az egész.

Egy 1,5-2 hónapos baba nyilván mondja hogy szopi😂 A tej meg nem apad el egyik pillanatról a másikra amúgy.

A kérdésre: Ha nem lett volna tejem, akkor adok mert nyilván ennie kell valamit. De mindent megtettem, hogy legyen és van is még 1 év elteltével is

1 ez "nem tud az ember mást adni, csak tápszert".

Van donor tej.

Én 2 évig szoptattam igény szerint a lányom.

A tapasztalatom az, mivel nagyon sokat voltunk kórházban, hogy az orvosok/nővérek/mindenki felől az elvárás az anyuka felé a tápszeres táplálás.

Az ellenőrizhető, mérhető, látványos.

Mert hiába szopik, ha közben pisil egyet. A mérleg már nem lesz pontos.

1 éves kor felett meg főleg elvárás (lenne) a sok tejital, meg Sinlac, meg mittudomén.

Úgy néztek rám, hogy nem kap ilyeneket a lányom, mint az ufóra.

(próbáltam, kihányta)

Szóval szerintem ne aggódj. Manapság a szoptatás a ritka.

9, mi is sokat voltunk kórházban és fordítva tapasztaltam, pont a tápszerre húzták a szájukat, viszont mindemellett semmi segítséget nem adtak az anyatejes táplálás elősegítésére még "díjnyertes" szoptatásbarát intézményben sem.

Azon túl, hogy "anyuka, tegye mellre", az égvilágon semmit nem segítettek, hogy hogyan, meddig. Izomtónus problémát, gótikus szájpadot és még a lenőtt nyelvet se vették észre, de a szentbeszéd ment.

Első gyerekkel minden kínlódás ellenére full tápszer lett a vége a 4 hónapra. Második gyerekkel annyi gond nem volt, minimális kezdeti pótlás mellett (mert azért nehézség volt: kevés tejcsatorna) anyatejes 1,5 évesen is.