Hogyan éltétek meg azt lelkileg, hogy nem tudtok tovább szoptatni?

Nálunk 3 hónaposan egy cumizavar figyelt be. Borzasztó időszak volt, fogorvos vagyok, így már csak fogászati szempontból is fontosnak tartottam, hogy fél éves koráig szoptassam. Nekem ugyan végül sikerült visszahoznom, de egy hónap kőkemény munkába telt úgy, hogy közben minden irányból jöttek a cseszegetések és megjegyzések, hogy jaj de sír a baba (mintha én nem hallanám), mások is felnőttek tápszeren, mit kerítek neki s3gget (orvosok és fogorvosok szájából), én sem szoptattam, te sem halsz bele és társai. Arra már ki sem térek, hogy már az elejétől kezdve milyen egyéb módokon tettek meg mindent azért, hogy elapadjon a tejem és depressziós legyek - szerencsére nem sikerült nekik.

Nekem rossz érzés volt az az egy hónap, mert úgy éreztem, hogy nem fog sikerülni visszahozni. Minden egyes szoptatást gyomorgörccsel indítottam - utáltam. Csalódott voltam, hogy pont nekem nem sikerül, pedig úgy éreztem, hogy úgymond nekem kell "példát mutatnom", meg persze tudtam, hogy a babámnak ez milyen fontos.

Nálunk 3 hétig tartott az idill, abszolút nem volt semmi tejem (5 ml volt a legtöbb egyszer), úgyhogy tápszer lett.

Kb. 2 napig szomorkodtam nagyon, aztán már nem ezzel foglalkoztam. Attól még össze lehet bújni a babával igencsak.

Jól éltem meg. És azért tudtam így megélni, mert én nem csak a mellemmel tudom szeretni a gyerekem. Attól, mert nincs a bimbóm a szájába, még ugyanúgy megölelhetem, megpuszilhatom, megszeretgethetem.

Ezért felesleges magad marcangolnod. Nem szoptató, frusztrált anyuka kell a gyereknek, hanem szerető anyuka.

Akkoriban, amíg tartott a szoptatási mizériám, nehezen éltem meg. Utólag visszagondolva inkább megkönnyebbülés volt, hogy feladtam. Megtettem mindent, amit lehetett, innentől kezdve senki sem mondhatja, hogy nem akartam jót a babámnak.

A férjem lelkileg nagyon mellettem volt végig, végül ő győzött meg, hogy az a fontos, hogy én jól legyek lelkileg, a baba meg jól lakjon.

Megkönnyebbültem.

4 hónapos volt. Az utolsó hónapban kb felsem álltam a fotelból. Csak szoptattam egész nap. Ittam a sok tejszaporítót, meg diétáztam (azt monduk már a 2. Héttől)

Mikor azt mondtam elég! próbaképp kiváltottam egy cicizést tápszerre. A lányom mint akit kicseréltek. Nem nyűglődött a következő kajáig, vidám volt. Én is nyugodtan tudtam enni nem csak a feje fölött majszoltam..... Megváltás volt.

A 2. gyeteknél már 1 hós korában adtam pótlást (ennyit számít a tapasztalat) láttam h egyszerűen nem elég, és megint csak a fotelban töltöm a napja imat. Amit egy 4 éves mellett nem akartam.

Nem bánom h nem csináltam végig ugyan azt a kálváriát.

Egy szem bűntudatom sincs emiatt!

Nem tudom miért csinálsz ebből ekkora ügyet.Mondjuk azt se mikor szülés helyett császároznak valamit.

Azta k*rva,micsoda kiheverhetetlen traumák..

Ha nem megy a szoptatás,vagy már úgy érzed sok neked egyszerűen abba hagyod.Mert se a baba,se te nem kell,hogy valamit kényszer szerűen csináljatok,annyi modern megoldás van ami pótolni tudja a lehetetlent is minden trauma vagy későbbi probléma nélkül..

De ez a védőnők hibája is valahol,mindenhol azt nyomatják,hogy szoptatás nélkül megáll az élet,rossz a babának,hátrányai lesznek,beteg lesz..

Dehogy lesz.Csak nem stresszeled agyon magad minden nap azzal,hogy nem tudsz kipréselni neki 90mp-240ml tejet etetésenként.

Veszel egy f*sza mell alakú cumisüveget (lansinoh,avent,chicco például) és pillanatok alatt el fogja fogadni,csak neki is meg kell szokni,és meg kell tapasztalni hogy milyen folyású cumi lesz a megfelelő.

Le se kell tenni,ölben eteted mint szoptatáskor,ugyan úgy megy a szemkontaktus is.

A szülés is ilyen könyörgöm,ha nem tudsz széttárt lábakkal fekvenyomni gyorsan kiszedik császárral.Egészséges,életben van,nem lett semmi baja,és nyomják a kezedbe amint össze szedted magad vagy össze stoppoltak.Mind a két formája a szülésnek teljesen jó.

Ne csináljatok mindenből ügyet,és mindenből akkora drámát.

A gyereknek is rossz,és első sorban nektek is,hülyeségeken kattogtok.

Ami nem megy az nem megy,keresni kell a legjobb B vagy C tervet ami mindenkinek megfelel.

Most nem tudom, azért, mert ti örülnétek, hogy megszabadultatok végre a szoptatástól, más nem sajnálhatja a dolgot vagy mi?

Van, aki szeret szoptatni és nem nyűgnek éli meg.