Úgy érzem sosem lesz gyerekem. Voltatok hasonló helyzetben?

Nem, én mindig bíztam benne, hogy nekem is lesz egyszer.

30 voltam, amikor aktuális lett a családtervezés, és egy év után mehettünk kivizsgálásra, mert sehol semmi.

Aztán kiderültek a problémák, ami egy egész lista volt: Pajzsmirigy alulműködés, félig elzáródott petevezetékek, miómák, alacsony AMH szint, egyéb hormon eltérések, plusz a férjemnél herevisszér miatt alacsony spermaszám. (És még amit meg se néztek, de a tünetek erősen utaltak rá, az nálam IR és endometriózis.) Lombikot javasoltak, de ilyen eredményekkel nem láttuk értelmét, hogy feleslegesen hormonkezeljenek, aztán ellőjük az utolsó lehetőséget is, ami segíthet összehozni a babát. Így ezt az opciót későbbre halasztottuk.

Én addig természetes módszerekkel helyreállítottam a hormonszintemet. A következő vérvételen már jó volt a TSH és az FSH is.

Férjem kért beutalót műtétre. Az időpontja előtti hónapban voltunk egy gyógyfürdőben (nem ilyen szándékkal, csak kikapcsolódni), és már nem is volt szükség műtétre vagy más kezelésre. 4 év után spontán megfogant a babánk. Nagyon örülünk neki, de a legjobban annak, hogy nem kellett semmilyen gyógyszer vagy beavatkozás.

Ha fiatalok vagytok, akkor bőven van időtök és esélyetek a babára. Milyen problémák derültek ki nálatok?

Ne búsulj, ezek mind kezelhetők. Nekem is IRem és pajzsmirigy alulműködésem van. Nekem kb fél év alatt rendeződött az IR. Amikor megtudtam, hogy ezek vannak, teljesen letaglózott, amikor mondta a doki, hogy még mindig várni kell. De ez hamar átváltott elképesztő motiváltságba, hogy csináljam a kezelést. Tudom, hogy azért kell, mert jobb lesz utána nekem is, és a jövőbeli babának is. Valahogy próbálj meg te is így gondolni rá. Nekünk ez jutott, hogy ezért küzdeni kell. De előbb utóbb majd látjuk mi is a babáinkat. 🙂

#4 voltam.