Elképzelted már? Nálad nem így van?

Én mondjuk nem ebből a megfontolásból (szex) altattam külön a lányomat első perctől kezdve.

Az volt a véleményem,hogy nyugodtabban alszik ő is ha egyedül van és mi is. Továbbbá,szerettem volna arra tanítani,hogy ha sír,akkor én mindig ott leszek neki,de aludni mindenkinek a maga szobájában kell.

Sógornőm fia lassan 4 éves,de nemhogy nem tudják kiszoktatni a gyereket a hálószobájukból,hanem már az ő ágyukban hajlandó csak aludni,és így apuka meg egy másik üres szobában alszik,külön mindkettejüktől.

Az tény,hogy a szex sem ment volna nekem ha van még valaki a szobában,még akkor is ha csak egy pici baba,de ez akkor abszolút nem volt szempont.

Mi a baba születése után is foglalkoztunk egymással.

Kell is, különben tönkremegy a házasság.

Kb. fél éves koráig velünk aludt egy szobában, de ha együtt akartunk lenni, kimentünk a nappaliba vagy a du. alvás alatt kinn aludt a fiúnk a járókába.

Én nehezen bízom másra, de néha átjön Anyukám, és akkor elmegyünk kettesben moziba vagy vacsorázni.

Természetes, hogy ilyenkor szinte minden a gyerekről szól, de időt kell szakítani egymásra is. Hisz attól, hogy szülők vagyunk, még nő és férfi is.