Egész életemben az volt a vágyam, hogy babám legyen. De most kicsit félek a babavárástól a felelősségtől. Miért van ez?

Most kezdhetném azzal, hogy önző vagy, mert magadra gondolsz (pl alakod), de a helyzet az, hogy nagyon sok nőnek ez megfordul a fejében. Egyszerűen meg fog változni az életetek (már csak azzal is, hogy teherbe esel). Szerintem neked sem az alakod a legfontosabb, hanem tudat alatt talán inkább attól tartasz, hogy milyen anya leszel, hogy tudod e őt jól nevelni. Nálam nem igazán jöttek elő ilyenek, de egyik barátnőmnél igen. Ő is fél dolgoktól, de bevallotta, hogy konkrétan attól, hogy milyen anya lesz.

Csak semmi para! Amint a picike lény a pocidban lesz, minden meg fog változni a félelmeiddel egyetemben! A babavárás csodálatos dolog és te is nagyon élvezni fogod! :)

Mindent bele! :)

Jah, amúgy a barátnőm is egyre jobban kedvet kapott, miután én elkezdtem neki mesélni az élményeimet és a babavárást. Már nagyon várja, hogy neki is bébi legyen a pocijában. :)

20 hetes kismami

Sziasztok! Szeretnék ellenpéldája lenni az előttem szólónak. Én is nagyon vágytam babára, 28 éves vagyok, ha megláttam egy babás filmet a tévében, már elérzékenyültem. Az esküvőnk előtt nem akartam teherbe esni, de mihelyt "kiesett" a szánkon az igen, nem gondolkodtunk, összehoztuk - elsőre. Bennem nincs félsz, hogy mi lesz, ha meglesz a pici, pedig már félidős vagyok, és előttünk van még egy tetőtér-beépítés is. De így vagyok a szüléssel is. Kérdezgetik, hogy félek-e, de azt kell mondjam, nem. Úgy gondolom, hogy mivel tudatosan készültem a terhességemre (előtte 3 hónapos méregtelenítés, cigi elhagyása, stb.)agyban már akkor eldőlt, hogy ha ez a gyermek megfogan, nincs visszaút, végig kell járni azt a 9 hónapot, megyek az árral végig. Szüléskor meg aztán felgyorsulnak az események, akkor szerintem gondolkodni sincs idő. Túl kell lenni rajt, és kész. Azon sem parázunk, hogy anyagilag mi lesz, mert később sem lenne jobb. Én nem akarom a terhességemet a gazdasági válság függvényében "elnapolni".

Az alakodat meg egy kis energiaráfordítással visszanyerheted, de az sem biztos, hogy szükséged lesz drasztikus fogyókúrára például. A rosszullétekre meg nem lehet felkészülni. Én ezt úgy fogtam fel, hogy nem a gyerekem miatt vagyok rosszul, hanem én vagyok "tápos". Az első 4 hónapot végighánytam, de egyszer nem jutott eszembe, hogy megbántam volna. Ennyit megér!!!

Nyugodtan vágjatok bele, mert nincs nagyobb élmény. Főleg ha már láthatod az uh-n, vagy elkezd mocorogni a pocidban.

Bocs, hogy hosszú lettem!!!

Szurkolok!

Bocsika, de most miért is nem tetszett a válaszom??? Miért lettem lepontozva?

A 20 hetes kismami

Szerintem teljesen normális dolog ez.

Akkor lenne baj, ha nem gondolnál ilyesmire.

Az alakunkat is jó ha valamilyen szinten féltjük, hiszen attól hogy anya leszel, még feleség is maradsz. Fontos, hogy a párkapcsolat is kiegyensúlyozott maradjon, ehhez meg az kell, hogy apárod ne forduljonel tőled. Tudomilyenkor mindenki azt mondja, hogy nem a külső a fontos, meg ilyesmi. De el kell fogadnunk hogy a férfiaknak igenis fontos. Akkor is ha azt mondják, hogy nem az. Nem azt mondom, hogy olyannak kell lennünk mint a címlaplányoknak, (én nem is vágyok rá hogy olyan legyek), de azért olyannak kell lennünk hogy a párunk még 15 év múlva is megkívánjon, és az ágyon kívül is harmónikus maradjon a családi élet.

Lehet hogy szentbeszédnek tűnt, de hidd el így van.

Mi 14 éve vagyunk együtt, most várjuk a 2. babánkat és a férjem még most is uyanúgy viszonyul hozzám mint az elején. Ezt nem csak a sex-re értem.

Szerintem ha teszel az ellen hogy a félelmeid ne igazolódjanak be, akkor boldog családod lesz!!

Sok sikert benne!!

A 21.03-asnak üzenem, hogy mielőtt kiírtad a válaszod, azelőtt kezdtem írni a "most miért" kérdésem. Nem a te válaszodra reagáltam, hanem konkrétan arra, hogy hirtelen a válaszom 52% lett. Csak nem értettem, hogy mi rosszat mondtam. Kicsit elcsúsztunk! :)

Amúgy nekem sem voltak különösebben nagyobb aggodalmaim a babavárással kapcsolatban. Szóval szerintem sem mindenkinél jellemző.

A 20 hetes kismami