Miért adom fel a cél előtt?

A reményt sose add fel!

Ha akarod azt a kisbabát, akkor hajrá, mindent bele!!!

Segítségképp egy idézet:

"Mindig megtörténik amiben hiszel, s a hited teszi azt megtörténtté!"

Menj el, drukkolok!

Valószínüleg a kudarctól való félelem az oka.

Próbáld azzal motiválni magad, hogy elképzeled mit éreznél mondjuk 5-10 év múlva, ha visszagondolsz a mostani döntésedre. Szidnád-e magad amiatt, hogy nem mentél el? Mert ha igen, akkor menj és csináld végig.

Nálam ez működik, remélem Neked is segít! Sok sikert és kitartást!

Ha most már eljutottál idáig menj el! Csak elkezdeni lesz nehéz, mindent megér egy picibaba, gondolj erre!!!

Drukkolok és remélem nem adod fel!!

Én 11 évvel ezelőtt, még az előző házasságomban kezdtem a meddőségi kezeléseket és 8-9 inszemináció után egy sikertelen lombikig jutottunk. Én akkor belefáradtam, 2 évet kihagytunk és én belevetettem magam a tanulásba és a munkába... Jó döntés volt, mert terápiaként segített.

Igen ám, de közben a férjem becsajozott, elváltunk. Utána 4 év singli élet, feladtam minden reményt, hogy valaha lesz gyermekem. Aztán tavaly megtaláltam az Igazit, s most az új házasságban újra próbálkozunk.

Nem tudom, Te hány éves vagy, de én mindezt 41 évesen írom és egy percre sem adtam fel a reményt!!! Tudom, hogy jókor kerültem jó kezekbe, ezért nyugodt vagyok, nem stresszelek.

Pontosan azt gondolom én is, hogy amíg van remény, csinálni kell, nem szabad feladni. 43-45 évesen már nem kapálózhatunk!!!

Szerintem tartsatok közben néhány hónapos pihenőket, amibe beiktattok egy-egy utazást vagy csak itthoni pihenést. Kell, hogy feltöltődj a kezelések között, de semmiképp ne hagyd abba!

Tartalmas, szép nyarat kívánok!