Akarunk babát, de én rettenesen félek a terhességtől. Van erre valami gyógymód?

Talán nem vagy még felkészülve egy babára. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy feladd az eddigi életed egy pici lény kedvéért. A változás pedig ha nem magától értetődő dologként gondolsz rá, hanem tétovázva, akkor korai. Az esetleges új élethelyzettől megijedtél. Vagy elképzelhető, hogy a párodban nem bízol annyira, hogy elhidd, hogy végig mindenben támogatni fog és kitart melletted a legnehezebb helyzetben is. Mert az lesz bőven, de ha minden rendben köztetek, akkor meg tudjátok oldani. Szerintem beszéljétek át és csak akkor érdemes próbálkozni a babával, ha mindketten akarjátok.

A terhesség életem legszebb időszaka volt, a babavárás gondolata, a boldog várakozás eufóriával töltötte meg a mindennapjainkat. Rosszullétnek soha a nyomát sem éreztem. A szülést nem szörnyű fájdalmas és borzasztó dologként éltem át. Az elhúzódó vajúdás alatt is végig bíztam magamban és a gyönyörű, erőteljes, egészséges kisbabámban, hogy minden simán fog menni. Pedig az orvosom sokféle dologgal riogatott és nem mindenben vallottunk egyforma nézeteket (sztk doki, nem fizettem neki semmiért), de úgy voltam vele, izguljon ő. ;-)

Ma büszkeséggel tölt el az én ovis kislányom, aki imádnivalóan cuki és vicces. Korábban nem gondoltam volna, de utólag úgy érzem, nagy kár lett volna, ha az anyaság kimaradt volna az életemből.

Kis feleségem is hasonló cipőben jár... szeretnénk gyereket mindketten, de nagyon fél a terhességtől.

26F