Szeretnék gyereket, viszont a terhességtől és szüléstől nagyon félek, nem birom a fájdalmat. Tudnátok valami biztatót mondani? 27/l

Nem.

Az pont olyan, mint ahogy elképzeled, vagy még rosszabb. Van amit nem lehet elképzelni, csak átélni.

En megertelek! :) Ugyanigy voltam. Aztan ahogy kozeledett a szules idopontja, TELJESEN elmult a felelmem, egesz egyszeruen felulirta a vagyakozas, hogy talalkozzam a kisfiammal :) Pedig en massziroztatni is azert nem jarok, mert faj, meg meg ki tudja mi mindent azert nem merek mert faj :) Sot, menstruacios gorcsnel sirok :) szo szerint! De a szulestol amikor mar kozel volt, erdekes modon nem feltem mar.

Fajt, fajt, persze, de mar semmire nem emlekszem a fajdalombol, csak arra hogy miken nevetgeltunk kozben (ferjem es orvosom viccelodtek), iszonyu gyorsan telt az ido kozben.

Ne felj, jo lesz :) Most megint babat varok, egyaltalan nem felek mar tole :)

MÉg ráérsz :)

Amúgy ne a terhességtől félj, meg a szüléstől (na jó ezektől is lehet és tudom ijesztő, mindenki fél valamenynire tőle) hanem ami utána jön az szerintem sokkal keményebb időszak.

A fájdalmat hogy nem bírod az egy dolog, bármikor történhet bármi bárkivel, pl elüti egy autó vagy vakbele lesz stb. és fájdalommal jár, kórház, vizsgálat stb.

Nem összehasonlítani akarom ezekkel a szülést, mert nem lehet, más hiszen ott lesz egy baba, csak hogy fájdalom máskor is lehet, akár nem tervezetten.

Amúgy senki nem bírja a fájdalmat egyszerűen túlélik valahogy :)

Várj még a gyerekvállalással.

Én is pont így érzek! 26/l

De tudom, hogy egyik nélkül nem megy a másik. A tűktől is iszonyatosan félek, pedig szúrnom kell majd magam minden nap vérhigítóval.

Szerintem ahogy majd valósággá válik, közeledik a szülés időpontja már nem fog zavarni annyira. Megbékélek a gondolattal és beindulnak az anyai ösztönök. Legalábbis remélem így lesz.

Ugyan nem tapasztalatból írok, de úgy gondolom, hogy ha szüléskor kérsz epidurális érzéstelenítést az megoldás lehet a szülési fájdalomtól való félelmedre.

A terhességgel kapcsolatban mi a félelmed?

A várandósság egy csodálatos érzés!imádtam és bármikor újra az lennék!

A szüléssel kapcsolatban én is féltem kicsit.a vérvételekre a Férjem mindig elkísért mivel rosszul szoktam lenni(megjegyzem várandósság alatt nem volt ilyen a vérvételkor!)

Igazából nem tudsz felkészülni arra a fájdalomra ami érni fog,de azt mondom nem is kell vele foglalkozni mert Úgyis vége lesz!

Nekem császármetszéssel végződött a szülésem sajnos(lelkileg ez fájt a legjobban)a vajúdásra fájásokra már nem is emlékszem,de a szülés utáni felépülésre annál inkább!tényleg igaz h az sokkal nehezebb!de ki lehet bírni és meg kell mutatni hogy lebírod győzni a félelmedet!erősnek kell lenni,mert egyszer az a baba így vagy úgy ki fog jönni.és aztán már ott lesz veled és nem fog érdekelni már a szülés!

Én még szülés után pár napig úgy gondoltam soha többet,Mostmár bevállalnám :)

A szülést az evolúció olyan szempontból elég jól megoldotta, hogy annyira beszűkül közben az ember tudata, hogy egyszerűen máshogy érzékel mindent. A pontos hormonális-idegrendszeri mikéntjét én sem tudom, de kicsit olyan, mintha valami erős szedáló szert nyomnának az emberbe.

Vajúdás alatt én úgy néztem ki, mint egy robot. Jött a fájás, valahogy lekapcsolt az agyam, üveges szemmel néztem magam elé, aztán ahogy vége lett, megint normálisan tudtam kommunikálni.

A kitolási szakaszra meg annyira elfáradtam, hogy fél-egy percekre elaludtam. Először azt hitték, hogy elájultam, de morogtam, hogy hagyjanak aludni... néztek hülyén, hogy figyu, most nem igazán kéne aludni. Doki a lábam között, mellettm meg a szülésznő meg a férjem böködött, hogy ébredjek, nyomjak, most alhatok, most nyomjak. Szerintem félálomban szültem.

Terhesség: a tűktől én is fosok, úgyhogy tőlem fekve vettek vért, nem néztem oda. Aztán lefehéredve még hagytak feküdni 10 percig. Kibírható volt.

Amúgy maga a terhesség nem járt semmi extrával, az utolsó két hétben volt nem fájdalmas, hanem nagyon kényelmetlen. Se ülve, se állva, se fekve nem volt kényelmes, nehezen vettem levegőt.