Nem tudom mihez kezdjek. De mindenkeppen megtartom. Segitseg? 18 eves vagyok

Azt gondolom amit az előttem szólok is leírtak számodra hogy ehhez még nagyon fiatal vagy de mivel már megtörtént a dolog változtatni rajta nem tudsz.

Te szeretnéd megtartani, de a párod is szeretné? Nem mindegy, mivel nyilván nem támaszkodhatsz mindig a szüleidre és egyszer fel kell nőnöd, akkor pedig valakinek anyagiak terén gondoskodnia kell rólatok.

Illetve szedd össze a bátorságodat és ha egységesen a pároddal úgy döntötök hogy megtartjátok álljatok a szüleid elé, ha ő nem szeretné a babát akkor sajnos egyedül kell elmondanod otthon.

Gratulálok az első nèhány válaszadónak

Rendkívül éretten viselkedtek

Kérdező és a dolgot jó erősen gondoldd végig

Nekem három hónapos a babám, tervezetten született és már 30 éves vagyok

Ahogy olvasom áldott szerencsések Vagyunk és "jó” gyerekünk van. Még így is baromi nehéz pedig érettségiznem sem kell. Tudom hogy sokan megoldják fokon megoldották már de a gyereknevelés az nem habos babos dolog. Pl. egy egyszerű példa: akárhányszor enni szeretnék akkor a lányom tuti hogy nyűglődni kezd vagy sírni bármit csináltam előtte vele. Ha meghallja a tányért egy kanál csörgést akkor vége. Ebből következően egy hónap alatt a terhesség Előtti súlyom alá kerültem.

Érettségizni pedig nem biztos hogy fogsz mert hogyha most derült ki akkor nagyjából a kiírásod június közepe lesz.

A szóbeli érettségik ideje

Semmi nem fog már a fejedben venni az utolsó időben ez azért van mert a hormonok is dolgoznak ilyenkor már csak azok a dolgok már csak azok a dolgok maradnak igazán meg a fejedben ami a gyerekkel kapcsolatos.

Én „csak” dolgoztam a 37. hétig, de az utolsó két hétben. Már saját magamon is éreztem hogy a teljesítményem nem ugyanaz, pedig szellemi munkát végzek. Hogy valójában mikortól gyengült a teljesítményem azt nem tudom megmondani, de biztos hogy nem csak az utolsó két hétben.

Innen a távolról nem nagyon tudunk segíteni szerintem jobb minél előbb túl esni rajta.

Barátod mit szólt ehhez?

Persze nem arra buzdítalak hogy ne Tartsd meg ,csak a le a helyzetet próbáltam vázolni

Mert az esetleges abortusszal és neked kell megbirkóznod ha megtartod akkor pedig a babával és neked kell megbirkóznod, nem nekünk.

Más farkával könnyű csalánt verni....

Gondold végig:

-Hol fogtok lakni?

-A párod is akarja?

-Miből fogtok hárman megélni?

-Ha a gyerek 2-3 éves lesz mit fogsz dolgozni?

Ha ezekre mind tudod a választ, nincs okuk veszekedni veled.

Mi a kérdés? Ha mindenképp megtartod, akkor nincs kérdés.

A tálalás ? A pároddal együtt, felvázolva hogy

- hol fogtok lakni,

-mibol fogtok megélni .

Ha ezekre a válasz otthon és majd a szülők eltartanak, akkor nem kellene a "mindenképpen megtartom" reszt bele tenni, mert én pl azzal reagálnék, hogy az én nyakamra biztos nem, segítem csoamgolni. Helyette a szeretném megtartani a megfelelő, nálam ezzel minden segítséget megkapnál

Figyelj ez az én helyzetem volt.. Pár hónapja totál odáig voltam, hogy na most én nagyon szeretnék kisbabát, fiatal anyuka szeretnék lenni, szülni szeretnék és MOST akarok anya lenne. A párommal 2 éve vagyunk együtt és én is 18 vagyok ő pedig 20. Fogamzásgátlót szedek, de antibiotikum hatására nem hatott és sikerült. A következő menstruációmig sem jutottam el. A pozitív teszt után szinte mindjárt ki is ürült a magzat a menstruációval. Szomorú voltam, de mikor a szemem előtt volt a pozitív teszt csak az ijedelem jött rám. Nem tudtam mit fogok kezdeni, nincs végzettségem, nincs lakásunk, munkánk és 2-3 év múlva sem lesz végzettségem, de munkám sem akkor. Én ezekre a kérdésekre nem tudtam magamnak válaszolni és még mikor láttam a párom arcán a félelmet, hogy no most ezzel a helyzettel mi lesz, hiszen onnan már a magzat el nem megy.. Végül mikor tudatosult, hogy már ki van ürülve, beszélgettünk és döntésre jutottunk, hogy még egyiken sem állunk erre készen.

Iskolát akarok végezni, most el is kezdtem egy középsulit, suli után dolgozni megyünk, veszünk egy házat, összeköltözünk, összeházasodunk és 23-24 évesen jöhet a baba. Gondold meg jól, mert aztán már vissza nincsen, de még most nem késő.