Ti mit gondoltok arrol, hogy ha egy egyedulallo no negyven eves kor folott ugy dont, hogy egyedul vallal gyereket es mesterseges beultetessel lesz belole anya?

Semmi rosszat.

Amúgy is sok a válás. Nem ez fogja meghatározni, hogyan nő fel. (Anyám + apám házasok voltak. Mire megszülettem, már együtt sem éltek.)

Lehet, hogy várta a megfelelő partnert, aki nem jött el, de ugyanúgy vágyik a gyerekre, mint sok más nő, és ez az utolsó esélye erre, mielőtt a korából adódóan bezárul a kapu.

#15

Szerintem rossz az összehasonlítási alap.

És azt is megmondom, miért.

Én pl nem mentségként írtam, hanem arra irányult, hogy semmivel nem jár az a gyerek rosszabbul, mint akinek később válnak a szülei. Sőt. Jobban jár. Ugyanis nincs az, hogy megszokja mindkettőt, ragaszkodik, és sérül a válásnál.

Ellenben ugyanúgy meg lehet az esélye a komplett családra, ha anyu talál társat. És itt sokkal kevésbé játszik be a "nem nevelem más fattyát", "nem fogok jópofizni az exxel, aki anyut kefélgette", mivel gyakorlatilag nincs ex, nincs apu, csak egy biológiai személy, akiről senki nem tud semmit.

Azt gondolom hogy egy gyereknek szuksege van apara is, mert ha nincs egy megfelelo ferfi minta (ami lehet akar nagybacsi vagy masik ferfi aki adja a megfelelo ferfi mintat) akkor nem fogja tudni hogyan kell viselkedni ferfikent ha felno/mit keressen egy ferfiban.

Neveltetes szempontjabol is fontos az apa, mert az egyedulallo anyak (foleg ha van mibol) mindent meg fog adni a gyereknek amit csak akar es elkenyeztett lesz.