Mit gondoltok arról a mondásról hogy amikor nem jön össze a baba sok ideig akkor a háttérben gyerekkori sérelmek húzódnak?

Pszichológusok, párterapeuták kicsit másképp vélekednek erről.

Nálunk tutira lelki okok voltak a nehezített gyermekvállalás mögött. Az anyám, akiről az volt az állandó élményem, hogy totálisan keresztülnéz rajtam, teljesen elhanyagolt érzelmileg gyerekként, abból állt a gondoskodása, hogy elbagatellizálta az érzéseimet, mindig azt védte meg, aki bántott, még idegen, sose látott gyerekeket is a védelmébe vett velem szemben, tisztára jó szándékból persze. Sajnos így nagyon rossz lett az anyakapcsolatom már tinédzserkoromra. Aztán felnőttkoromban ő volt az, aki a legjobban nyomta, hogy unokát akar, mindegy hogy milyen kapcsolatba, csak szüljek, ajánlgatta nekem a környezetéből a "jóravaló fiatalembereket", majd amikor már a férjemmel voltam, akkor sürgette, hogy menjek lombikra stb. Nagyon nyomasztó volt, mert bár szülni akartam, nyilván nem "neki". Évekig jártam miatta terápiákra, fény derült egy csomó gyerekkori blokkra, ami egyértelműen akadályozott a gyermekvállalásban - hiába hittem azt, hogy de én akarom. Aztán váratlanul meghalt és valahogy pár hónappal később magától összejött a baba...