Most terhes vagyok?

41es: mert nem a megfelelő orvosoknál jártál. Ha ilyen tünetei vannak a kérdezőnek, ott biztosan kell kezelés. Minden más csak időhúzás, az meg már nyilván egyéni döntés, kinek mennyi játszadozás fér bele az idejével.

Én személy szerint sarkon fordulok az olyan orvosnál, aki szerint 2es TSH felett nem kell kezelés. Alapesetben nyilván igaza lenne, de nem akkor ha évek óta vár az ember egy babára.

Egyetértek azzal - saját tapasztalat alapján - hogy a TSH nem egy állandó érték, nem lehet kimondani, hogy ha egyszer magasat mérnek, akkor az egy "magas TSH". Nekem is elég gyakran volt labor, endokrinológus megrendelésére 2 éven át, majd meddőségi központban másfél éven át elég gyakran mérték a TSH-t. Szerintem fölösleges ráugrani egy olyan paraméterre, ami ennyire változékony. Más dolog lenne a prolaktin, azzal pl. az a tapasztalatom, hogy ha nem kezelik, az őrzi az értékét, magától nem változik. Na de a TSH?! Nekem ilyeneket mértek:

1,855

12(!) nappal később 3,637

2 hónappal később 1,44

2 hónappal később 2,498

másfél hónappal később 1,77 stb.

Én írtam a 36. választ is - volt nálunk minden, nekem a hormonok szanaszéjjel, AMH a béka sgge alatt, össze-vissza menstruáltam, volt hogy nem volt peteérésem, meg szerintem csak az egyik petefészkem működött, a másikban meg max. ciszták keletkeztek, páromnak elégtelen spermakép stb. Mondjuk az AMH később emelkedett kicsit - és itt jelzem, hogy arra is még néha azt mondják, hogy egy bebetonozott érték és csak romolhat, pedig NEM, mert javulhat is. Nekünk egy évig huhogták az orvosok, hogy csak a lombik jöhet szóba, de én mentem utána az alternatív megoldásoknak, próbáltam feldolgozni az esetleges lelki, érzelmi okokat, szedtem két marékkal a Q10-et, párom az andrológus javaslatára antioxidánsokat, spéci masszázsra jártunk, aztán egyszer csak jött a baba...

Szerintem nagyon sokat számított, hogy biztos voltam benne, hogy van szelíd megoldás erre, nem szükséges mindjárt a legdurvább beavatkozás (lombik). Mert a dokik a kirívó értékekre mindig azt mondták, hogy nem tudják mitől van (ergo nem tudják kezelni), úgyhogy lombikozni kell. Én ezt mindig elengedtem a fülem mellett és mentem tovább, jártam családállításra, pszichoterápiára, mert a női termékenységi gondok miatt nagyon sokszor eltemetett lelki okok, félelmek vannak, meg mondom, kipróbáltam sok alternatív megoldást, aztán valami bejött. A lényeg, hogy a dokik nagy kijelentéseiből gyököt kell vonni és őrizni az egyensúlyod, kitartásod, hited. Szerencsére ezt megtanultam már akkor, amikor diagnosztizáltak korábban egy "gyógyíthatatlan" betegséggel, amiből aztán ugyanígy meggyógyultam.