Mikortól célszerű elmondani a munkahelyen, hogy meddőségi vizsgálatokra jársz? Vagy célszerű egyáltalán?

2 lombikot végigcsináltam úgy, hogy munkahelyen nem tudták. Sokat voltam táppénzen is, mert az orvosi vizsgálat napján sosem tudtam dolgozni (12 óráztam, hol nappal, hol éjjel).

Azt mondtam, egészségügyi problémám van, amit kezeltetek. Ami tulajdonképp igaz is. A 2. sikerült, utána vissza sem mentem már, viszonylag hamar be is jelentettem, hogy legalább tudják: nyárra már nem kell rám számítani.

Amikor a stimuláció idején injekciózni kellett magam esténként, az éjszakai műszakot átcseréltettem nappalra, mert ott nem tudtam volna észrevétlenül megoldani (hűteni kell az injekciót + tiszta hely, nyugodt körülmények kellettek ehhez nekem). Azt mondtam, olyan gyógyszert kell szednem, hogy kiüt estére.

Hozzáteszem, nem azért titkoltam, mert akkor hátráltattak volna bármiben is. Egyszerűen nem akartam senki sajnálkozását, okos tanácsait hallgatni a sikertelen hónap után. Jobb volt így.

"Ugye tudod, hogy meddőségi kezelések alatt nem rúghatnak ki pl? De ez csak akkor él, ha bejelented. Szóval emiatt pl. nem árt elmondani."

Viszont ez fél évig jelent védettséget, szóval ha nem sikerül a baba, akkor meg lehet, hogy azért rúgják ki, mert gyereket akart.

Tapasztalat, hogy sokkal jobb, ha elmondok. Pozitívabb állnak a dolgokhoz. Azt látom, hogy sok nő, aki ebbe a helyzetbe kerül szégyelli magát és ez miatt nem beszél róla.

El titkolni meg nehéz lesz, főleg a stimuláció alatt, amikor van, hogy 2 naponta kell menned ultrahangra.

Tavaly volt az első lombikom,pont új munkahelyre mentem ahol nem úgy alakultak a dolgok így csak napi bejelentéssel tudtak foglalkoztatni,nem szerettem volna elmondani csak annyit mondtam nőgyógyászati dolgok vannak majd a beültetés után szerettem volna otthon lenni egy kicsit és sokat kellett dokihoz mennem, elmondtam, elküldtek.

Ezt persze nem bánom mert utána nagyon jó helyre és közösségbe kerültem (szintén sok nő/lány közé)a második kezelésnél pont jól jöttek ki a szabad napok így az titokban lezajlott.

A harmadik kezelést nagyon vártam és úgy indultam neki hogy sikerülni fog és ezt már félve de elmondtam a főnöknek(nő) aki nagyon jól fogadta mondta hogy megoldjuk a napokat is amelyek kellenek meg a beültetés után is otthon tudok maradni.

Nagyon szurkoltak a kolléganők is, itthon is vagyok már,a héten töltöm a 18.hetet😊

Egyébként terhesség alatt nem rúghatnak ki, és ha kezelésre jársz akkor is védett vagy 6 hónapig illetve aznap mikor mész ez miatt az orvoshoz ki kell adniuk.Az intézmény vagy az orvos tud adni róla papírt/igazolást.

Én is kértem de szerencsére nem volt rá szükség.

Sok szerencsét!

Szerintem kezelésnek a stimulációtól számítják mert akkor is kell menni kb.3x mire megtörténik a leszívás.

Ezek az "alap viszgálatok" szerintem nem számítanak annak,de igazából nemtudom,én azokat megoldottam szabadnapokon és csak 1 hónappal előtte szóltam hogy kezdjük a lombikot.

Ilyen körülmények között én azt mondanám, hogy nőgyógyászati probléma, és ha tovább kérdezősködik ő vagy valamelyik munkatársad, akkor kedvesen, de határozottan annyit, hogy nem szeretnél részleteket megosztani, kellemetlen ez a téma neked, nincs nagy baj, nem rák vagy ilyesmi, de valószínűleg kezelésekre/vizsgálatokra kell még rendszeresen járnod egy ideig. Ha tovább akadékoskodik és esetleg nem enged el emiatt, akkor kénytelen leszel neki elmondani, úgy már a törvény előírja, hogy elengedjen.

Én egyébként hasonló cipőben vagyok, kis cég, igaz mi nem vagyunk ennyire egymás szájában, vegyesen nők és férfiak, sokat dolgozunk otthonról. Amíg csak próbálkoztunk nem mondtam el, és volt egy terhességem és spontán vetélésem pont az első Covid lezárások alatt, amikor folyamatosan otthonról dolgoztunk mindannyian, így arról sem tudott senki, de aztán amikor elkezdtük a meddőségi kivizsgálásokat, kezeléseket, akkor elmondtam a főnökömnek, mert engem max. ő kérhet számon, ő meg korrekt ilyen szempontból, így nem akaratam hazudozni, hogy miért nem vagyok elérhető mondjuk órákon át délelőtt (az államilag szart sem ér az időpont, vagy pl. a terheléses cukor vizsgálat is elvisz egy fél délelőttöt). Aztán még elmondtam két másik kolléganőnek, egyikőjükkel szinte baráti viszonyban vagyok, másik pedig hasonló cipőben jár, így egymásban tartjuk a lelket, illetve azóta van egy beosztottam, akinek szintén, mert feltűnt neki is a sok "holnap 10-től kb. 1 órán keresztül nem leszek elérhető semmilyen módon" alkalom, és aggódott, hogy minden OK-e. De vele is jóban vagyok, ők abszolút nem élnek vissza az információval, jólesik erről beszélni velük. Egy-két ember még úgy általánosságban tudja, hogy próbálkozunk/próbálkoztunk, de velük nem vagyok túl szoros viszonyban, nem faggatnak erről szerencsére. :)