Hogyan éli meg egy pár a sikertelen lombikot? Okozhat ez évék alatt problemat az emberi kapcsolatokba, barátságba?

Szerintem ő nem barátként kezelt, ez ennyire egyszerű. Miután megismerte a párját, nem volt semmi oka veled tartani mélyebb kapcsolatot.

Elég nagy a baráti társaságunk hárman is lombikoztak, illetve az egyik párosnál sikerült az inszem, így ők végül nem. Ők nagyon nyíltan beszéltek róla, az egyszerű hogy vagytok kérdésre adott válaszba mindig belefűzték éppen hol tartanak, milyen vizsgálatokon voltak, stb. Velük úgy éreztem, hogy teljesen nyíltan tudunk/merünk erről beszélni. Egy másik pár is ilyesmi volt, náluk a második lombik sikerült. A harmadik párnál pont most születik majd a baba, az ötödik sikerült nekik és nagyon nagyon régen kezdték. Ők sosem beszéltek róla, csak az elején említették, hogy belekezdenek. Hogy őszinte legyek én azt hittem már rég feladták. Sosem éreztem kellemetlennek, én nem faggatóztam, mert szerintem ha valaki akar róla beszélni, az kérdés nélkül is fog. Én sem beszéltem róla, hogy próbálkozunk, próbálkozunk, de nem jön össze (egy év próbálkozás után jött a kislányunk). Ez amolyan magánügy részemről. A sikertelenség mellett is örültünk minden közben a társaságba érkező babának és a lombikosok is örültek mindenkinek, nekünk is. Egyszer mondta utóbbi pár a kislányunkra, hogy "annnyira aranyos, bárcsak nekünk is megadatna". Szerintem az én szívem jobban elfancsalodott, mint ahogy ő ezt szánta/gondolta. :)

Ellenben, amikor bejelentette ez a páros egy baráti összejövetelen, hogy 24 hetes terhes a csaj, azt sosem felejtem el. Akkora örömfelkiáltást ennyi ember részéről és egymás nyakába borulásokat ritkán látni. Nagyon megható volt, könnybe is lábadt a szeme. :) Azt mondták a szülők zokogtak az örömtől, megkönnyebbüléstől. Szerintem akármilyen nehéz is, tudatosítani tudja intelligens ember, hogy más sikere nem az ő sikertelenségük záloga. Innentől kezdve, pedig miért kéne eltávolodnunk egymástól?

Felesleges ettől félned. Egyfelől azt sem tudhatod, hogy a régi barátod miért távolodott el tőled, a férjed testvére meg ráadásul családtag.

Amúgy mindenki máshogyan dolgozza fel az őt ért veszteségeket, csalódásokat, traumákat, ez ugyan úgy igaz a terméketlenségre, mint az élet bármely más területére.

Mi több, mint 4 évig harcoltunk a gyerekért, több sikertelen lombik és több vetélés után, most úgy néz ki sikerült, 17 hetes terhes vagyok.

Én tudtam örülni a barátnőm, sógornőm várandósságának, nem befolyásolta a kapcsolatunkat, sőt, barátnőmmel talán még erősebb lett. Olyan volt, hogy sikertelen lombik után vagy közvetlenül a vetélés után érzékenyebben reagáltam ha valaki a környezetemben pont akkor jelentette be, hogy babát vár, de hosszútávon nem befolyásolta az emberi kapcsolataimat. Illetve de: férjemmel erősen összekovácsolt minket a közös küzdelmem. :-)

Ez egyén függő és fázis függő.

Mi 2,5 éve próbálkozunk, második lombikom lesz ebben a hónapban (ha minden jól megy...)

Őszintén én az elején sokkal rosszabbul viseltem azt, hogy másoknak sikerül, nekünk nem, kellett 2 év mire "megedződtem". És így is vegyes. A barátnőmékről tudtam, hogy próbálkoznak, nem lepett meg hogy sikerült neki és nem is esett rosszul. Egy kolléganőm 2 nappal később mint derült égből villámcsapás jelentette be, hogy terhes. Ezt sokkal rosszabbul viseltem, pedig nem is vagyunk jóban.

Beszélni pedig ahogy az előttem lévő írta, akinek szeretnék róla beszélni kérdés nélkül is mondom, akinek nem annak a kérdés elől is kitérek.

Nektek nem kell tennetek semmit, ha keresik a társaságotok legyetek nekik ott, ha nem akkor azt is tartsátok tiszteletben.

Szerintem nagyon túlagyalod.

Más gyereke az nem saját gyerek, köze sincs hozzá.

Irigy, kicsinyes vagy valamilyen módon lelkiszegény emberekről tudnám elképzelni ezt a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" felfogást.

Nekem volt terhes barátnőm, amikor babára vágytam, eszembe se jutott irigykedni az állapotára, hiszen nem az én babám vette el, nem miatta nem jött össze.

Barátnőm lombikozott, mikor nekem már két gyerekem volt, eszébe se jutott távolságot tartani.

#5 Ezzel az empátia szinttel téged pont messzire elkerülnélek.

Attól hogy nem az én gyerekem, nekem "semmi közöm hozzá" még érezhetem magam rosszul mások gyerekének (főleg kisbabájának) társaságában azzal a tudattal, hogy lehet, hogy ez nekem soha nem adatik meg.

Sőt nem kell kisgyereknek lennie a közelben hogy valami rossz érzést keltsen ezzel kapcsolatban. Egyik barátnőm esküvőjén amikor a szülő/nagyszülő köszöntő ajándékokat adták át konkrétan patakokban kezdett folyni a könnyem, hogy én ezt lehet soha sem életem át.

Utána a lagzin gond nélkül ültem egy asztalnál egy 1,5 és egy 4 éves kisgyerekkel.

Ez nem ilyen egyszerű hogy csak annak esik rosszul aki "kicsinyes meg irigy". Én merem állítani hogy mindenkinek aki 6 hónapnál többet vár a babára vannak olyan pillanatai ami alapján szerinted "kicsinyes, irigy és lelkiszegény".

Évek óta szerettünk volna babát, de ténylegesen csak 9 hónapja próbálkoztunk amikor összejött. Aztán elvetèltem. Tesómnak közben lassan egy éves lesz a kislánya. Más lehet rá sem bírna nézni. (És 5-ös ez nem így működik, hogy nem az én babámat vitte el..neked az érzelmi intelligenciàd nulla). De én imádom. Sokat van velünk. Nem kell ezt ennyire túlgondolni, főleg előre.

Mellesleg ezt a jó barátod dolgot nem is értem .. Te is nagyon jól tudod, hogy nem barátok voltatok igazából. Miért keresne ha talált valakit? Én sem tenném. De annak sem örülnék,ha a férjem jóban lenne egy nővel aki anno tetszett neki. Ennyit a nagy férfi nő barátságokról. Nem mondom, hogy nem létezik de ritka.