Nehezen viselem a sikertelenséget. Nektek sikerült inszemmel, lombikkal teherbe esni?

Több olyanról is hallottam már, hogy inszem nem sikerült, csak lombik.

Mi nálatok a gond, ami miatt inszem lett?

Átérzem:) Mi kicsit több, mint másfél évnél tartunk. PCOS-em van, gyakorlatilag nincs spontán ovulációm. Fogamzásgátló abbahagyása után még valami csoda folytál 5 hónapig ovuláltam, 5. hónapban terhes lettem. Baromi nagy volt az öröm, aztán jött a pofára esés: a full pozitív terhességi teszt után az UH-n nem volt az égvilágon semmi, kémiai terhesség volt csak.

Nagyon padlóra tett, főleg, hogy éppen akkor, mikor nekem kiderült, hogy 2 hétig csak azt hittem, hogy terhes vagyok, a barátnőm pozitívat tesztelt, persze azóta már rég megszült, 6 hónapos a pici.

Utána 8 hónapig menzeszem se volt, csak azért nem kezdtem bele az ovuláció indukciós kezelésbe, mert a férjem olyan össze-vissza dolgozott, hogy nem tudtuk volna időzíteni az együttlétet a kezeléshez. Végül októberben kezdtünk neki újra, első gyógyszeres ciklus sikeres, pozitív teszt, duplázódó HCG, öröm és boldogság. Aztán 600 után nem duplázódott, hanem 500 lett, megint kémiai.

Ezt követően újabb vizsgálatok, 2 hónap kihagyás azzal a céllal, hogy szigorúan veszem az IR diétát és tolom a sportot (annak ellenére, hogy az inzulin értékeim nem voltak borzalmasak, sosem voltam még csak túlsúlyos sem, és előtte is heti 2x edzettem). Januárban újrakezdtük, erre ugyanarra a gyógyszerdózisra, ami előtte jó volt, túl sok tüszőm lett, le kellett fújni az egészet. Utána következő ciklusban kisebb adag, az jó lett, de nem lettem terhes. Örültem, hogy legalább a dózis be lett lőve, de következő ciklusban ugyannyi gyógyszertől megint nem lett ovulációm, megint egy hónap kuka. Következőben nagyobb dózistól megint túl sok, megint kuka. Meguntam, május 30-ra kértem egy online időpontot egy Brnoi klinikára. Nem szeretnék itthon lombikozni, mert az itthoni rendszer lehangoló. Az inszem meg véleményem szerint nem adna pluszt a gyógyszer+időzített együttléttel szemben, mert a párom oldaláról semmi gond nincs, csak én vagyok ilyen el-ott, hogy egy normáls ovulációm sincs.

Nyilván majdnem az összes ismerősöm terhes, a környezetemben sorban jönnek a babák. És ha ez nem lenne elég, szülész-nőgyógyász vagyok, úgyhogy még a munkahelyemen is nézhetem minden nap a terheseket:D

Nagyon lehagoló, hogy mennyi mindent megteszek érte, sanyargatom magam a diétával, miközben 1 kg túlsúly nincs rajtam, méhgsem látom semmi hasznát, mert nem változik semmi.

Közben meg naponta jönnek a 130 kilós nők 300-as inzulinszinttel, akik simán ovulálnak és terhesek. Meg persze a reneteg olyan, aki minden évben kétszer terhes, de egyiket se akarta. Meg aki arra nem képes, hogy legalább a cigit letegye.

De ez van. Majd remélem Brnoban összejön:)

Összeféehetetlenséget vizsgáltak?

Irt néztek?

Ne is mondd:)

A másik kedvenc, hogy beesik a puruttya, full gondozatlan, fogatlan, dohányzó terhes, és megszüli a full egészséges gyereket, akinek még egy plusz kisujja sincs.

A kolléganőm meg, aki nyilván mindent is megtett, folsavat szedett, nem dohányzott, egészségesen kajált stb, végigagódhatta az egész terhességet, mert omphalocele-je volt a gyereknek. Szerencsére jól alakult. Másik kolléganőmnek 2 év sikertelenség után 3. inszemre ikrek, erre az egyiknek hiányzik a koponyája, szelektív terhességmegszakításra kell mennie.

És akkor az élet igazságos, mi?:D