Szerinteted jogosan vagyok kialadva?

En igy szeretnem megbeszelni vele. De ilyenkor bezarkozik, es azt mondja, hogy elege van a baba temabol es nem akar beszelni rola. Amugy is inkabb meghalna, mint hogy az erzelmeiröl beszeljen. En meg annyira magamra hagyva erzem magam. Es olyan igazsagtalan az egesz, hogy ami masnak romantik es boldogsag es rögtön sikerül, az nekünk mar csak veszedekes es csalodas.

Mar nem tudom mit csinaljak, lemondani nem tudok rola, sikerülni meg sohasem fog.

Nem tudom ki miböl szürte le, hogy nalunk allandoan ez a tema, es szegeny elnyomott ferjem folyton ezzel van cseszegetve..

De akkor leirom meg egyszer: ö mondta, hogy szeretne termeszetes uton tovabb probalkozni, es szoljak, ha itt az idö akciozni. Szoltam. A valasz most nincs kedvem.

Itt nem is az eluszott esely bant a legjobban, mert ha eddig nem ment spontan, akkor nem nyilvan nem sikerülne most sem. Hanem egyszerüen a hozzaallasatol tudnek a falnak menni. De ugy latom itt tobben is osztjak a nezetet, hogy a teherbeeses egyedül es kizarolag a nö feladata. Szoval tölem elvarhato, hogy szurizzam magam olyan hormonokkal amiktol rosszul vagyok, allandoan böghenekem van, majd felrobbannal a petefeszkeim, hogy allandoan hianyozzak a munkahelyemröl, mert most kontroll, most punkcio, most beültetes. Tölem elvarhato, hogy marokszam nyeljem a mindenfele gyogyszereket, hogy bennem turkaljon a regio összes orvosa, hogy egy hetig feküdjek, nehogy elveteljek, aztan feldolgozzam, hogy elment a baba. Hogy kibirjam a görcsöket, amiktöl az agybol nem birok felkelni. Hogy megjatszam a környezetemnek, hogy nincs semmi baj, hogy mindenfele hagyomanyos es alternativ kezelesekre jarjak, teazzak, dietazzak ds meg mitt tudom en mit csinaljak. Ezen felül, nyilvan az en feladatom szuperszexin elcsabitani öt, ugy hogy meg csak veletlenül se jöjjön ja, hogy most peteeresem van, mert akkor serül az erzekeny ferfilelke. Mindeközben en maradjak laza, es cseppet se erezzem szarul magam, mikor az 50. probalkozos honap sem sikerül, mert neki epp most nincs kedve.

Mar elnezest, de kivancsi lennek, aki ilyeneket ir, az hany honapig vart a babajara, hanyszor vetelt el, hany orvosnal volt es hany hormonkezelesen vett reszt?

Akkor hadd kerdezzem meg azt is, hogy a sztoribol hol maradok en? Az en erzeseimmel kinek kell törödni? Nincs kedve, nem baj megyünk ujabb stimulaciora, mert az olyan nagyon vidam dolog. Ö kerte hogy szoljak? Nem baj, nyilvan en vagyok a rossz, hisz ez igy nem eleg romantikus. Elege van a temabol? Hat nekem is!

Es akkor leirom megint. Nem az bant, hogy most nem volt kedve. Hanem az, hogy egyreszt ez mar a sokadik alkalom, mikor ilyen miatt eselyünk sincs. Masreszt meg az, hogy ugy erzem teljesen magamra maradtam. Nekem kell teherbee esnem, teljesen egyedül. Neki ezzel kapcsolatban semmifele feladata nincs, mig tölem barmi elvarhato es minden el is vart.