Lombik kezelésre hogy bírjátok a több hónapos, éves várakozást? Amikor azt mondják, hogy 13 hónap a várólista?

Hogy a várakozás hogy telik, nem tudok hozzászólni, mert még most kezdjük a várakozást (ha egyáltalán úgy döntünk, hogy feliratkozunk a listára).

Fizetősre semmi szín alatt nem mennék. Ismerősöktől tudom, mire megy ki a játék. Kihasználják azokat, akik nem mernek tb-sre várogatni, mert pl. alacsony az AMH-juk. Minél több fizetősbe belehajszolják őket, közben meg ki tudja, a dokik mindent megtesznek-e a sikerért, vagy épp az a cél, hogy jöjjenek 3 hónap múlva megint...

Beszélgettek az ismerősömék sorstársakkal, nagyon sok párban felmerült ez az összeesküvés-elmélet.

Érdekes, aki kivárta a tb-st, és kijelentette a dokinak, hogy fizetősre nem mennek semmi szín alatt, elsőre sikerült...

Nekünk nem kell lombik és nem is vállalnám, ha arra lenne szükség, így nem tudom, hogyan bírnám a hosszú várakozást. De nekem most inszeminációra kell várnom 4 hónapot, mert a meddőségi doki szerint a sima nőgyógyászom olyan gyógyszert adott, ami után ennyi ideig nem lehet stimulálni. Először nagyon mérges voltam és kétségbeesett, de aztán megnyugodtam, és várok türelemmel, addig is próbálkozunk, hátha csoda történik. De nekünk könnyebb a helyzetünk, mert egy gyerekünk már van, aki csodababaként van nyilvántartva, így lehet még esélyünk újabb csodababára.

Az elsőhöz reagálva, én ismerek nem egy, nem két olyan embert, akinek a tb-s lombik nem sikerült, és ismerek olyanokat is, akiknek viszont az első fizetős sikerült.

Nyilván attól függ, mit vállalt be a pár. Ha kiszimatolják a meddőségi klinikán, hogy a párocska bármeddig elmenne a babáért, garantált, hogy a tb-s lombikok mind sikertelenek lesznek, hogy majd utána szépen elkezdjenek tejelni a fizetősre. (főleg, ha sürget az idő, és nem várnak 1-1 évet a tb-sek között)

Amúgy nem tudom, milyen gyógyszerrel stimulálnak egy sima inszemre téged, hogy annyi szünet kell. Nekem egymás után 3 inszemem volt (előtte meg 1 hónap kihagyás előtt 2), igaz, nálam csak clostilos stimulálás kellett.

Azért nem vállalnám, mert az orvosok sem ajánlják az alapbetegségeim miatt, és mint írtam van már egy gyerekünk, ezért nem kockáztatunk. Ha egy gyerekünk sem lenne, akkor saját felelősségre belevágnánk, de nekünk már a meglévő fiunkra is tekintettel kell lennünk. Nagyon szeretnénk még legalább két gyereket, ezért is ütött szíven, amikor elég furcsa indokkal 4 hónap kényszerpihenőt írtak elő, de nagy kockázatot nem vállalunk. Úgyhogy hiába mondja nekünk bárki, hogy majd meglátjuk, hogy lesz az a pont, amikor beleegyezünk majd a lombikba, mi tudjuk, hogy nem lesz az a pont. Voltam már közel a halálhoz a fiunk születése óta a nőgyógyászati és endokrinológiai problémáim miatt, tudom, hogy milyen érzés, így amit lehet kockázatot, azt elkerüljük. A lombik, az ahhoz szükséges előkészítés stb ez a kategória. A férjemmel ez közös döntésünk volt. Külső szemlélőnek, illetve gyerektelen pároknak ezt nehéz lehet elképzelni. De van, aki nem mindenáron akar gyermeket, főleg ha már van egy vagy több. Nekünk ő az első. Majd meglátod te is, amikor megszületik a gyereked, hogy utána már óvatosabb leszel minden téren. Mert már nem csak magad miatt kell vigyáznod magadra, hanem a gyereked miatt is, akinek az egyetlen édesanyja vagy.ű

De van olyan barátnőm, aki két lombikot csinált végig. VAgyis egyet végig, a másodikat azonban félbe kellett szakítani, mert olyan súlyos hiperstimuláció lépett fel nála, hogy az életéért kellett küzdeni (ritka nagyon, de előfordulhat). Ők ezután az örökbefogadás mellett döntöttek, és már van egy 3 éves tündéri kislányuk. És most várják a második gyereküket szintén örökbefogadással.