Milyen volt az abortusz?

Igen sajnos attól, hogy megnézik nem változik a körülmény. Én beteg babát vetettem el mutathatsz nekem bármit, nem szülöm meg azért hogy szenvedjen, lehetett volna mondhatni jobb képességű, 7de azt nem tudják előre megmondani, volt olyan ismim akinek 2 évesen a karjában fullad meg, pedig a dawnosok olyan cukik a tv ben.

Egy fel nem szívódó hematoma miatt vetettem el, mert az életjelei gyengülek és a dokik azt mondták, lehet magától is elmegy, de annyira véreztem állandóan, hogy már semmihez nem volt erőm, így kértem az abortuszt. A tágítás kicsit fájt, de a doktórnő végig próbálta oldani a feszültséget. Igazából egy nagy menstruációs görcsre hasonlított leginkább. Amikor már fent volt, nem fájt csak nehezen tudtam pisilni miatta. A műtétből értelem szerűen semmire nem emlékszem, az ébredés után is elég homályos minden, arra emlékszem hogy félrebeszéltem és a cipőmet kerestem. A beteghordónak kellett megnyugtatnia, hogy megvan a cipőm. A méhem nehezen húzódott össze, így arra gyógyszert kellett szednem, a vérzés is kicsit tovább tartott, majdnem 6 hétig, de egyik napról a másikra elmúlt. Komplikációmentesen felépültem. Egyetemre jártam még, oda goyrsan visszamentem, műtét után két nappal már előadáson ültem. A magánéletben kicsit nehezebb volt, és nem is rögtön a műtét után, akkor inkább örültem hogy túl vagyok rajta, hanem jóval később, hónapok elteltével jött rám egyszer egy olyan megállíthatatlan sírógörcs. Ez volt az első és utolsó ilyen, akkor jól kisírtam magam és azóta rendben vagyok. 6 éve történt. Az elején még néha eszembe jutott, különösen az első 1-2 évben, de most már nem gondolok rá.