Hogy térítsem jobb belátásra a páromat az abortuszt illetően?
Terhes lettem, elmondtam neki is, ő szeretne babát, én nem.
Igazából az indokaim szerintem világosak:
-Nincs diplomám, még egyetemre járok. Életemben egy napot nem dolgoztam még soha, nincs munkatapasztalatom.
-A szak, amin vagyok, nehezebb, a zh időszakok, vizsgaidőszakok bőven leterhelnek, napi 8-10 órákat tanulok olyankor és örülök, hogy élek. Egy kisbaba, kisgyerek ellátása, vele való foglalkozás nem férne bele a napokba.
-Nem vagyunk együtt évek óta, 16 hónapja tart közöttünk ez, kisebb megszakításokkal, amit a nagy nyilvánosság előtt fel sem vállaltunk még. Heti 3-5 éjszakát együtt töltünk, de nem élünk együtt, nekem pl. szükségem van arra, hogy heti 1-2 napot egyedül lehessek, teljesen csak magammal foglalkozzak, nyugiban legyek.
-21 éves vagyok, gyerektémán még nem is gondolkoztam kifejezetten. Abban sem vagyok biztos, akarnék-e valaha anyuka lenni...
De a legjobban az zavar, hogy semennyire nem vagyok önálló, vagy a szüleim fizetik a dolgaimat, kiadásaimat, vagy a párom.
Ő esküdözik, hogy mindent megadna nekem, nekünk és hogy úgy lesz minden, ahogy szeretném, majd ő lesz többet a babával, én foglalkozhatok a sulival. De ha a gyerek 5 hónapos korában közli, hogy hát ez neki mégsem tetszik annyira és lelép, akkor mit csinálok? Meg én úgy érzem, hogy így a saját karriertől el is búcsúzhatok... Ő azt mondja, hogy felvesz maga mellé, dolgozzak neki, mondjak egy összeget és megkapom. De ez is olyan, hogy mindenkinek meglesz rólam a véleménye, mások szemében én leszek az, aki felk..rta magát a létra tetejére.
Neki már van egy biztos karrierje, egzisztenciája, élete. Olyan vagyon van mögötte, hogyha hétfőn úgy kelne fel, hogy azt mondja, többet nem akar munkával foglalkozni, akkor is vígan eléldegélne öregkoráig.
Ha a szüleim azt mondanák holnap, hogy a pénzcsap elzárva, kártyák letiltva, akkor kis túlzással mehetnék a híd alá.
Meg na, az én életem még nem a nyugis babaillatra van berendezve... Imádok a hobbijaimmal foglalkozni, barátnőkkel bulizni, utazgatni a világban. Nem akarok erről lemondani egy nem tervezett, nem várt terhesség miatt.
válasza: válasza:Előre bocsátom, hogy nem vagyok magzatvédő, és noha nem tartom jó dolognak az abortuszt, józanul gondolkodva elismerem, hogy van, amikor szükséges. Szánalmasnak tartom a fanatikusok fröcsögését, hogy "tartsd meg", meg "gyilkos vagy", és hasonló magasröptű gondolatok, miközben azt már nem mondják meg, miből, hogyan nevelje fel a gyereket a delikvens, ha esetleg olyan élethelyzetben van, hogy ezt nem teheti meg. Álszentség a köbön!
Kedves kérdező!
A leírtak alapján nem fogod tudni meggyőzni a párodat. Az ő érvei ugyanolyan érthetők, mint a tieid. Ez egyedül a te döntésed, ebben nincs kompromisszum, hogy egy kicsit akarom, egy kicsit meg nem.
Ugyanakkor - ha szabad megjegyeznem - nem értem, hogy függetlenül attól, hogy valaki abortuszpárti, miért nem fogadja el a tényeket, miért csúsztat.
Először is: az abortálandó embrió/magzat NEM sejtcsomó! Tudjátok, mi az a sejtcsomó, és hogyan néz ki egy embrió/magzat, mire az abortuszra sor kerül? Lehet, hogy fáj szembenézni az igazsággal, de attól ez még tény.
A másik dolog, ami előtt szintén értetlenkedek, az a vita arról, hogy gyilkosság-e vagy sem. Ez attól függ, honnan nézzük. A BTK szerint valóban nem az, hiszen a halál feltétele az élve születés. De ez meg csupán jog és nem biológia, és ha mondjuk egy várva vàrt babának megáll a szíve pl. a 36. héten - amikor egyébként már életképesen megszülethetne-, akkor az a baba meghalt vagy sem? Mert szerintem meghalt. A ti logikátokat követve viszont nem halt meg, hiszen még meg sem született...
Más szemszögből nézve viszont az abortusz gyilkosság, hiszen kioltasz egy emberi életet.
Ettől függetlenül továbbra is úgy gondolom, hogy az abortusz egy szükséges rossz, és nem lehet egy nőnek megtiltani, hogy elvetesse az embriót/magzatot, ha nem akarja megtartani. Ugyanakkor józan paraszti ésszel be kellene látni, hogy a tények makacs dolgok, és azért mert az ember elbagatellizálja bizonyos reszleteit, attól még az marad, ami.
válasza:Az abortusznak szerintem megvan a maga helye, de a kérdező története és életfelfogása pontosan az az eset, hogy miért kellene a dolgot sokkal szigorúbban szabályozni.
Itt nincs anyagi probléma, tökéletesen meglenne egy de akár több gyerek is, az anyagi feltétel adott, és az apuka is akarja (szegénynek semmi beleszólása a saját gyereke életébe...).
A kérdező mindössze arra hivatkozva akarja elvetetni a gyerekét, mert jobban szeretne még bulikázni, utazgatni a párja pénzén... nagyon szánalmas, önző és felelőtlen dolog ez. Később nagyon bánni fogod, ha van egyáltalán lelked.
Már ha nem kamu a kérdés, ami ezen a ponton felmerül bennem.
válasza:#53 "A BTK szerint valóban nem az, hiszen a halál feltétele az élve születés" - és valójában ennél itt a pont, lévén hogy eddig tartanak az objektív dolgok. Az érzelmeket kár ide keverni, van, aki a háziállatát is hozzátartozóként kezeli, attól még nem lesz az, van aki a kocsijának is nevet ad, mégse fogják anyakönyvezni...
#54, milyen alapon kényszerítene bárki is egy nőre egy nem kívánt gyereket? Tisztában vagy azzal, hogy egy terhesség kihordása és megszülése sokkalta veszélyesebb, mint egy első trimeszteres abortusz?
válasza:Jajj nem igaz, hogy nem veszitek észre. Pár naponta van egy ilyen fos kérdés.
Most jót röhög a perverz markában, hogy itt anyáztok egymásnak.
Amúgy meg én azt az elvet vallom, hogy egy nem várt gyereknek akkor ártanak a legtöbbet, ha megszületik.
Rohadtul nem lesz boldog egy ilyen szülővel.
Az örökbeadásról meg annyit, hogy sajnos nem mindig végződik happy end-del, hogy a gazdag gyermektelen házaspár örökbefogadja a kis árvát.
Annyi gyereket bántalmaznak és teszik tönkre érzelmileg és testileg az alkalmatlan szülők, nekik tényleg az a legjobb, még ha szar is kimondani, ha meg sem születnek.
válasza:"Itt nincs anyagi probléma, tökéletesen meglenne egy de akár több gyerek is, az anyagi feltétel adott, és az apuka is akarja (szegénynek semmi beleszólása a saját gyereke életébe...)."
Mi az, hogy itt nincs anyagi probléma? Olvastad te, hogy miért nem akarok gyereket egyelőre?
Nincs munkám, nincs munkatapasztalatom. Egyetemre járok, amit szeretnék befejezni, majd karriert építeni, kialakítani a saját egzisztenciámat, elboldogulni akár egyedül is az életben. Majd, ha ezek mind megvannak, akkor lehet gondolkozni azon, legyen-e gyerek vagy sem.
Apukáról pedig annyit, hogy tegnap leültünk beszélni erről, az ő érvei kimerültek annyiban, hogy másoknál is nemrég születtek babák és hogy nem kéne aggódjak az anyagiak miatt (ja, amíg együtt vagyunk). Elmondtam neki, hogy rendben, ha vállalja azt, hogy felhagy a munkamániájával, és ő lesz itthon a gyerekkel 3 hónapos korától kezdve, viszi az éjszakákat, nappalokat egyaránt, hogy én tudjak az egyetemre koncentrálni, akkor beszélhetünk erről.
Itt már jött az, hogy hát azért ez nem így megy, neki van egy élete, karrierje, ez nem olyasmi, amiből egyik napról a másikra csak úgy kiléphet, meg amúgy is, a gyereknek elsősorban az anyjára van szüksége, ő még sosem fogott babát a kezében, azt sem tudná, mit csináljon vele.
Szóval a nagy lelkesedés, meg hogy minden úgy lesz, ahogy én szeretném, az addig tartott, amíg el nem mondtam, hogy oké, akkor legyen 247 apuka, adja fel ő a saját életét évekre. Mert úgy könnyű ám beszélni erről, ha annyiban változna körülötte az élet, hogy esténként, munka után "babázik" egy fél órát...
válasza:"Itt nincs anyagi probléma"
Mond csak, te egyáltalán elolvastad a kérdést? Kérlek áruld már el melyik világban nem számít anyagi problémának a NULLA FORINT bevétel?! Az egy dolog, hogy a kérdező párjának van pénze, de értelmes ember nem vállal gyereket 100%-os anyagi függőségben, hogy aztán, ha majd apuka szó nélkül lelép, akkor ott maradjon tök egyedül, pénz nélkül egy gyerekkel. Ez aztán a nagy karrier. Meg egyetem közepén, nulla munkatapasztalattal gyereket szülni.
Nem mellesleg egy gyerekhez baromira nem elég önmagában a pénz. Szükség lenne egy kiegyensúlyozott párkapcsolatra is, amiről jelen esetben nem beszélhetünk. Plusz a legeslegfontosabb feltételről szó sem esett: hogy egyáltalán akarjon gyereket az illető. Már pedig a kérdező teljesen érthető okokból nem akar, innentől kezdve édes-mindegy a pénz meg a többi feltétel.
Felelőtlen és önző dolog pont az lenne, ha végzettség és pénz nélkül beleszülne a nagy világba, mondván majd csak lesz valami. Ha már a védekezésnél vélhetően nem volt felelősségteljes a kérdező (és a párja), akkor legalább itt az és nem szül esztelenül.
Fiatal, 21 éves csak, még jó h nem gyerekbőgéssel meg szaros pelenkákkal szeretné tölteni a szabad idejét, bőven ráér majd később szülni, már ha egyáltalán akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!