Megtudnád bocsájtani a szüleidnek ha abortuszra kényszerítenének, úgy hogy te akartad azt a babát?

Ha már önálló vagyok, fenn tudom tartani magam, van pénzkeresetem, és a gyerek apja is beszáll a baba költségeibe, akkor nem tudnám.

A többi esetben próbálnám megérteni az álláspontjukat, hiszen ebben az esetben nekik kéne eltartani a gyermekemet, amit viszont nem várhatok el.

Fordított esetben is ugyanazt gondolom.

Ha a gyermeket el tudom tartani, minden segítség nélkül az Apukával, akkor vállalnám a szülést. Ha nem akartam volna, akkor a védekezési módokból választottam volna előtte.

Ha nem tudom eltartani, akkor meg hiába erőltetnék rám, akkor sem választanám a megtartást! (nem feltétlen abortuszra gondolnék, hanem pl örökbefogadásra.)

Sajnos csak ellenkező példát tudok mondani:

16 volt a testvérem amikor terhes lett. Anyánk nem engedte az abortuszt.

A pasijával előtte szakított, mert terrorban tartotta, stb. Nem mert otthon szólni, mert kedvelték a szüleink a srácot.

Elmúlott 15 hetes terhes, mikor a srácot értesítették (akkor nyögte ki a tesóm, hogy nem is tud róla). A srác lejött, elvonultak beszélgetni. Aztán csak annyit hallottunk, hogy ordít a srác, hogy miaz hogy nem vetetted el, nem is az enyém, kivel kefélsz te R... És egy nagy csattanás. Apánk rángatta ki a srácot.

Aznap éjjel a nővérem befalta a szívbeteg nagyanyánk összes gyógyszerét, majd ráivott. Kb fél órán múlt az élete.

Elvesztette a babát is.

A 18. szülinapján elköltözött, volt azóta többször elvonón, csukták már le tiltott kéjelgésért.

Most 25 éves, szo-szo sínen van az élete, de nem jár haza.