Mit mondjak neki?

Ha az anyagiak rendben vannak,akkor én mindenképp megtartanám!

Esetleg a babákra szocpolt felvenni és nagyobb lakásba költözni?

Szerintem pedig egyik oldalra sem kellene állnod mert ha megtartja nem te fogod etetni a gyerekeket, ha elveteti meg nem neked kell együtt élnie a tudattal.

Szóval én biztos nem foglalnék állást ebben.

Nem az a barátnő, aki szenvtelenül nézi végig, ha meggyőződése, hogy rosszat tesz az, akit szeret. Adott esetben az a barátnő, aki fejbe kólint.

Mit mondj neki? Bátorítsd, biztosítsd a segítségedről, támaszodról, esetleg segíts utánajárni, mi illetné meg őket nagycsaládként anyagilag. Befektetett energia szempontjából az első év a necces igazán, a pénz, mint hiánycikk utána is adott lesz, de erre azért vannak megoldások.

Hogy sokkot kapott, természetes, de soha nem szabad első felindulásban dönteni emberi életekről.

Bízzunk benne, hogy nem fogja odadobni a két gyermeke életét a kezdeti riadalomban.

És, sokszor mondott, de igaz: a bajban ismerszik meg a jó barát, és igen tisztelendő, hogy orvosolni kívánod a problémáját. Sok sikert és áldást hozzá!

Szerintem meg az a barátnő, aki mellete áll akkor is, ja megtartja, és akkor is, ha elveteti őket.

Nem dönthetsz helyettük, és ebben az esetben légyszíves ne foglalj állást.

A férjével kell ezt eldönteniük. Nagyon sajnálom őket, mert ez egy nagyon nagy döntés, azt nem írom le, hogy szerintem mit kellene tenniük, mert nem az én életem.

Ha az én barátnőm kerülne ilyen helyzetben, akkor biztosítanám róla, hogy minden esetben számíthat a támogatásomra!

Kellene még egy kis idő a barátnődnek. Én anno 7 hetesen tudtam meg, hogy ikreim lesznek és igen, én is sokkot kaptam! 3 nap kellett, hogy észhez térjek, a dokim amikor közölte a hírt, zokogásban törtem ki!!! Még az utcán is csak sírtam, kb. 3 óra múlva hagytam abba:)

A tegnap még csak most volt, persze, hogy meg van ijedve. Persze a körülményeket ők érzik, de ha csak azért pánikolt be, mert ikrek, hidd el, el fog múlni. Akarták a babát, csak ikrek lettek?

Ha becsúszott gyerekek, persze akkor nehezebb a döntés szerintem, de nyomósabb indok is kell az elvetetéshez, hogy csak 2szobás lakásan vannak és kicsi még a "nagy" is...Sok mindnet nem tudunk róluk, mi nem mondhatjuk meg mit csináljon, amit leírtam, azaz én tapasztalatom és álláspontom annak tükrében, ami infót adtál. Ez összetettebb dolog.

Ja, természetesen én is megnyugodtam, már semmiért nem "adnám" a 2,5 éves fiaim:)

#2 és #4-gyel értek egyet, szerintem aki szeret - legyen akár a barátom, akár a párom - az elfogad olyannak, amilyen vagyok, és nem megváltoztatni akar. Aki megváltoztatni akar, az nem engem szeret, hanem a saját agyában lévő ideált, álomképet, amihez formálni akar.

Szóval Kérdező, szerintem legyél azon az állásponton, hogy ezt a kérdést neki és a férjének kell eldöntenie, ebbe senki másnak beleszólása nincs, és nem is lehet. És ha tényleg a barátnőd, akkor tedd félre a saját véleményedet - bármi legyen is, és abban támogasd őket, ami a saját döntésük - bármi legyen is.