Valaki érzett ilyet abortusz elött? (bővebben lent)

Miert akarjatok elvetetni?

En is igy voltam mint te es vegul megtartottam a babat.Mar 3 eves gyonyoru egeszseges kisfiu.

Kimondhatatlanul halas vagyok azert amiert nem vetettem el.

Amilyen onmarcangolo tipus vagyok bele betegedtem volna az abortuszba.

En voltam igy, igen. Probalj kitartani, nem toprengeni a dolgokon. Minel elobb elintezni minden papirt, h tul lehess rajta!

Az elsohoz pedig annyit fuznek, h sajnos az ember neha mindent megtesz, meg sem eleg. Es ha sokat hangoskodsz, majd megtanitja a Sors, h egyik vedekezes sem 100%...

Amikor én készültem abra, akkor hasonlót éreztem.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok madarat lehetett velem fogatni, csak a kicsi apja bizonytalanodott el. Próbáltam vele megbeszélni, hogy ketten együtt hoztuk össze, ketten tudjuk vállalni, az édesanyám első reakciója is tök jónak indult. Aztán az egész egy rém álommá vált. A gyerek apja és a családom hevesen tiltakozott a gyermek megtartása ellen, élen az apával és az anyámmal. Mire a kórházig eljutottam addigra a poklot megjártam, fizikai tünetei lettek a lelki sérüléseknek. Mára hellyel közzel feldolgoztam(5éve volt). Ha tudom, amit akkor nem tudtam, akkor tudtam volna harcolni a kicsiért.

Javaslom, gondold át, számold át, mi az ami miatt nem akarod a kicsit, és higgadtan, mintha nem magadról kéne döntened, hanem itteni segítséget kérőnek adnál tanácsot. És ha akkor is arra jutsz, hogy nem tarthatod meg a babát, vegyél egy nagy levegőt, és élj, mintha.

De ha kijön, hogy csak kezdeti pánik ésatöbbi, akkor harcolj a piciért.

Azért vagy szrul, mert valahol még meg sem hoztad a döntést, ha biztos döntésed lenne, és nem is akarnál szívvel a terhességedre gondolni fel se tűnne semmi se belőle.

A nem kívánt terhesség beszűkült tudati állapotot idéz elő és vészreakciót vált ki a női szervezetben és lélekben. Éppen ez az a gát, ami megakadályozza, hogy MINDEN lehetőséget számba lehessen venni. Mindent, ami a baba vállalását segítené elő. Olyan állapot ez, mintha hallanál és látnál mindent, mint eddig, de az információk egy részét nem tudnád befogadni, feldolgozni, értelmezni.

Vegyél egy nagy levegőt és játssz el a gondolattal, ha most 13 hetes lenne ez a baba, és most tudnád meg, hogy ő van neked, miként oldanád meg a helyzetet. Kivel, milyen segítséggel, milyen vésztervvel? És találnál megoldást, hidd el. Van még időd, gondolkozz.

Akik túl vannak az abortuszon, kitisztult és már nem beszűkült tudattal fel nem tudják fogni, miért nem voltak bátrabbak és miért nem látták a fától az erdőt. Rájönnek, hogy első felindultságukban, pánikban, sokkban döntöttek, anélkül, hogy legalább annak utánajártak volna, mi jár nekik 1, 2, 3 stb. gyerekkel és mi nem. Hogy bizony nem hogy mindent nem, de alig valamit tettek annak érdekében, hogy a baba megszülethessen, de az értelmetlen gyermekhalált megváltoztatni ilyenkor már nem lehet.

Nektek még nem késő. A baba él. Beszélgessetek, vegyetek számba minden lehetőséget, mielőtt végleges döntést hoztok. Sokan éreznek megkönnyebbülést az abortusz után - egy ideig. Aztán hiányt, betölthetetlen űrt, az idő és a tett visszafordíthatóságának vágyát, fájdalmat, gyötrelmet és annak minden kínját, hogy felfeküdtek a műtőasztalra és fizettek egy "orvosnak " azért, hogy a gyereküket elevenen feldarabolja és az őt védelmező anyaméhből kiszívja.

Gondoljátok át újra, mert az abortusz a legnagyobb csapda: megoldásnak kínálja magát, holott a legnagyobb tolvaj. Tőletek is elveszi azt, akit mindennél jobban szerethetnétek, és a babától is azt, ami egyedül az övé: az életét.

Kedves kérdező,

velem is hasonló volt az abortuszom előtt. Engem is egy hétig várattak, sokszor szó szerint úgy éreztem, hogy megőrülök. Az utolsó válaszoló jól írta, nem vagy biztos a döntésedben, ezért fáj.

Én akkor nyugodtam meg, amikor biztosra eldöntöttem, amikor pedig túlestem rajta és már a fizikai részétől (altatás, fájdalom stb.) sem kellett tartanom, akkor nyugodtam meg végleg.

Én jól döntöttem, de ez én vagyok. Ki tudja, hogy te hogy fogod majd érezni, hogy helyesen cselekedtél-e vagy sem.

Én azt tudom tanácsolni, hogy add ki magadból minden érzelmed. Sírj, kiabálj, bántsd meg,a kit úgy érzel, töltsd ki a dühös. Nekem ez sokat segített, és láss csodát, műtét után azonnal leesett a kő a szívemről.

Kitartást és minden jót kívánok, ha gondolod, várom privát leveledet, ha van kedved beszélgetni. :)

utolsó vagyok: Én csak azt nem értem, hogy miért kell lepontozni, hogyha egyszer a válaszom HASZNOS. A hasznos nem azt jelenti, hogy a kedves olvasónak tetszik. Ezt már fel lehetne végre fogni.

Ettől függetlenül a kérdésre válaszol, van jelentéstartalma és lényegre törő. Ez a definíciója a "hasznos válasz" kifejezésnek.

Az a kis kezecske ott lent nem a tetszik gomb emberek, ez itt nem a fb...