17 évesen abortusz szülői beleegyezés nélkül?

Még szép, hogy meg akarom tartani! A szerelmem babája, és bizony ő is nagyon örült, mikor megtudta, hogy teherbe estem :)

Viszont megbeszéltük, hogy nem tarthatjuk meg, fiatalok vagyunk, az egész életünk elrontanánk ezzel, a kicsinek pedig nem tudnánk megadni mindent, márpedig ha egyszer majd egy gyerekem, mindent meg akarok adni neki. Így viszont nem lehet. Amúgy is, tanulni szeretnék, karriert építeni, stb. Akármennyire is nehéz, de ez a legésszerűbb döntés, a barátom szüleivel is megbeszéltem már ezt, és bármennyire is nehéz, ők is az abortusz mellett vannak.

Holnap elmondom a szüleimnek. Még egyszer köszönöm a válaszokat és a segítséget.

Jó, le lehet állni, több privát levelet sem kérek, és az abortusz-ellenesek is maradjanak.

Már megvolt az abortusz, nem bántam meg. Ismételten leírom, a barátom meghalt, és annak a gyereknek nem lenne jó az sem, ha apátlanul-anyátlanul nőne fel valami apácák között... Ez lenne a legrosszabb megoldás. Én magam nem akarom felnevelni, még nem vagyok készen rá, és tudom, semmiről sem tehet, de ezt a gyereket hibáztattam a barátom halála miatt. És ettől az érzéstől nem tudnék szabadulni sose.

Kegyetlenség ide vagy oda, én így döntöttem, nem kérek az okoskodásokból és a k*rvázásból.