Elvetessem a gyereket vagy mi legyen?

Én nem értem miért kell ilyen kérdést kiírni. Nem ismerünk téged, nem ismerjük a helyzeteset/helyzeteteket. Azokból a fél mondatokból, amiket leírsz, én nem mernék neked tanácsot adni.

Mások, más körülmények között élnek.

Ők nyugodtan mondják, ne vetesd el, tartsd meg, majd alakul biztosan az életetek. Legfeljebb 15-étől már kínlódsz, mert nem tudsz boltba menni, nem tudsz pelenkát venni, esetleg tápszert. Egy merő kín, és lelkiismeretfurdalás lesz az életed, mert nem tudod megadni a gyerekednek, amit szeretnél. Mert " a szeretet elég"-ez csak duma.

A másik oldal: ki merné egyértelműen leírni, vetesd el. Durva a hangzása, maga a művelet meg....

Ne kérdezz senki, csak a párodat és magadat. Mit tudtok tenni, hogy jobb legyen, és döntsetek felelősségteljesen (már ha tudtok azok után, hogy néha kimaradt a gyógyszer)

Ne haragudj, de naponta vannak ilyen jellegű kérdések, és egyszerűen nem értem, miért nem lehet felelősséggel szexelni, védekezni!

Az nyilvánvalóan kiderült a leírtakból, hogy a párod nagyon szeretné ez a babát. A körülményekre pedig csak azt tudom mondani, amit sok ismerőstől hallottam már, hogy soha nincs tökéletes pillanat, és lehet hogyha megtartod, akkor jársz a legjobban. Persze az is lehet hogy konfliktusakat fog szülni, nem lehet előre tudni, de szerintem pozitív hozzáállással lehet rajta javítani.

Amiket pedig te írsz, én abból is azt látom, hogy te is szerentéd ezt a babát, csak félsz a családod reakciójától. Nekik elmondtátok már?

Szerintem mivel együtt éltek érdemes lenne leülni beszélni. De első sorban a ti véleményeteket szükséges tisztázni, hogy tudd mi az amit szeretnél elérni.

Gratulálok! És kívánom hogy minden úgy sikerüljön ahogy szeretnétek!

Egyetértek azokkal, akik nem akarják neked megmondani, hogy mit csinálj.

Engem pont ilyen helyzetben szült az anyukám, 20 évesen. Nagyon sokat dolgoztak azért, hogy legyen aztán lakásunk stb - állandóan fáradtak voltak, túlhajszoltak, türelmetlenek. Ennek köszönhetően én 35 fölött mertem csak gyereket vállalni, amikor volt normális egzisztenciánk és nem okozott gondot a kieső jövedelem. Az én lányomnak fogalma nem lesz arról, hogy milyen amikor anyunak soha nincs ideje semmire. Ő valószínűleg bátrabban és korábban fog vállalkozni a családalapításra, mint én. Mindig mérlegelni kell - az, hogy ide írtál, azt mutatja, hogy éppen ezt teszed. A válaszod még nincs meg, idő kell hozzá.