Ti mit tennétek a helyemben?

A hét elején derült ki , hogy terhes vagyok az orvos szerint 3 hetes lehet kb. , spirállal védekezünk...:S elég érdekes dolog , h. besikerült...a lényeg , hogy az orvos azt mondta , h. bő 1 hét múlva menjek vissza , mert teljes mértékig nem megállapítható ultrahangon a terhesség.Az az igazság , h. már van 3 babánk , és a 4. anyagilag , idegileg is megterhelne minket , de nagyon.Ráadásul a 3 baba egyetlen nagy szobában van , igaz a 2 fiúnak kialakítottunk egy galériát , most kezdtünk volna kb. 2-3 hónap múlva anyagilag úgy helyreállni , h. a 3 gyereknek tényleg megadhassuk amire szükségük van és esetleg félre tudjunk tenni lakásra.A 3 gyermek tervezett volt , eladtuk párom nagymamájától örökölt lakását , vagyis számoltunk kb 4. milliós indulóval , de sajnos eladáskor kiderült , h. kb másfél milliós elmaradás van , most apósomék lakásában élünk , de jelzálog van rajta , próbálunk belepótolni a hitel költségükbe , mert olcsóbban jön ki , mint egy albérlet , kb 1 éven belül ki lesz fizetve.De nem ez a lényeg , hanem az , h. abból az összegből nem maradt , mert muszáj volt inkább ebbe a lakásba ölni , ugyanis albiba nem, nagyon akartak 3 kis aprósággal "befogadni" minket.Ha ez a lakás úszik esetleg , akkor 4-el végképp nem tudom...Most úgy állunk , h. nyögve nyelősen esetleg kitudnánk fizetni egy albérletet , de nagyon nem lenne könnyű.Párom egész jól keres , de nem tudná fedezni egy 4. baba szükségleteit kellőképpen.Ráadásul 3 babával nem egyszerű nekem sem az élet.Már csak a liftbe is nehéz beszállni velük(dupla babakocsi) a nagyobbik pedig lábon...Egyártalán nem érzem magam felkészültnek sem lelkileg sem testileg , 3 hónapja szültem a legkisebbet...még szinte meg sem szoktam rendesen az új helyzetet még a napirend kialakítása is bajos.Anyukám 200km-re lakik párom apja egésznap dolgozik édeasnyja nagyon gyógyszeres nem beszámítható , nem nagyon tudnám kire bízni a gyerekeket , amíg orvoshoz menjek 2 hetente...ugyanis páromnak sem dobálják csak úgy a szabadnapokat...:/ Nagyon ellenzem az elvetetést , de egyenlőre nem látok más kiutat.Mert , ha bevállaljuk a párom tuti kikészül , így is sokat dolgozik , szerintem többet nem bírna és valószínűleg én sem bírnám elég hosszú cérnával...ráadásul össze lennénk nyomorítva és tuti , h. sose jutnánk saját lakáshoz sem.Nem szeretném a 3 megszületett gyermekem életét teljesen tönkretenni és hát bevallom szerintem a pocakomba lévőé sem lenne túl kellemes és nyugodt...:(Olvasgattam nagyon sokat , h. mennyi időbe tart lebonyolítani az elvetetést , valaki azt írta , h. akár 1 hét.Volt más valaki is aki ennyi idő alatt "letudta"?Nem szeretnék várni 6 hetes koráig.Nézegettem képeket olvastam , h. olyankorra talán már a picike szíve is elkezd verni...:( De talán az abortusz fájdalmát csak 12 hetes kor után érzékelik.Légyszíves írjatok véleményeket , mit tennétek a helyemben?Teljesen tanácstalan vagyok , nem akarom megölni , de ha megtartjuk nem hiszem , h. egyben marad a család és bírni fogjuk lelkileg anyagilag és idegileg...:S