Akkor is meg kell tartani a magzatot, ha nem szeretjuk a gyerekeket, es nem akarunk soha szulni?
Lehet provokacionak tartjatok a kerdest, de erdekelnek a velemenyek. Egy ismerosommel beszelgettem el, akinek tobb gyermeke is van. Felhozta a gyerek temat (22 vagyok), hogy en megis mikor szeretnek. Mondtam, hogy soha, mert nem kifejezetten vagyok gyerekparti, szerintem tobb a gond veluk, mint a jo. Teljesen elsapadt es kifordult magabol, mar csak eskuszom a biblia hianyzott a kezebol a predikaciohoz. Majd jott a kovetkezo a kerdes. Es mi van , ha teherbe essek (termeszetesen vedekezes mellett)? Valoszoltam, hogy akkor pech, mert elvetetem. Forgatta a szemet, lattam , hogy ezzel aztan igazan kivertem a biztositekot, felallt es elment. Azota nem is beszeltunk.
Nyilvanvaloan nem azt akarom, hogy szidjuk kozosen, de egyszeruen a mai napig nem ertem ot(2 hete tortent ez).
Tudom, hogy nem vagyok anya tipus, evek ota ha kell, hangot is adok annak, hogy nem akarok se most, sem a jovoben szulni. Mar kezdek megbaratkozni azzal, hogy sokan elitelnek, rossz szemmel neznek ram ezert, de ugy gondolom ez csak is ram es a paromra tartozik. Viszont nehez tul jutnom azon, hogy sokan ennyire nem kepesek megemeszteni a dolgot es nehanyan igy reagalnak. Szerintem sem O, sem pedig masok nem gondolnak bele, ha en eletet adnek egy gyereknek, annak sajnos elegge szomoru elete lenne.
válasza:Nem kell a csőlátásúakkal foglalkozni, kérdező. Minden témában akadnak olyan emberek, akiknél csak az a megoldás helyes, amit ők képviselnek.
Te legalább belátod, hogyan jó mindenkinek, és ha úgy adódna, nem vállalnád senki nyomására a gyereket. Én egy olyan lány ismerősömön akadtam ki, aki kifejtette, vallásos voltából kifolyólag sosem menne abortuszra, ha teherbe esne elvi okokból, ugyanakkor sosem akar gyereket gondozni, tehát ha meglenne, ő bizony ha együtt is marad a gyerek apjával, a saját életét fogja élni, a gyereknek meg tudomásul kell vennie, hogy az ő saját vágyai és céljai mindig előrébb valók lesznek nála, és szeretetet, törődést ne várjon tőle. Tehát munka, utazások, egyéb programok, minden.
Hát mondhatom, ez bezzeg gyönyörű megoldás...
válasza:Nem kell.
Ez a te döntésed.
Én nem vagyok gyerekellenes, de én sem tartottam meg abban az élethelyzetben, azzal az emberrel, amikor gyógyszer mellett teherbe estem 19 évesen.
9 évvel később szültem tervezetten, és nem érdekelnek azok a vélemények, akik elítélnek ezért.
Nagyon szar élete lett volna a gyereknek is, és nekem is, ha akkor megtartom.
Koszonom!
Azokat a noket egyebkent egyaltalan nem tudom megerteni, akik tarsadalmi vagy csaladi nyomasra szulnek. Lehet, hogy jol jonnek ki vegul belole, mert megszeretik a gyereket, de mi van, ha nem? Szerintem ez inkabb elintelendobb, mint az en dontesem, amivel senki eletet nem teszem tonkre.
Amugy tudom, hogy nem szabad ilyen emberekkel foglalkozni, de akkor is nehez. Foleg, hogy ebbol a nobol ki se neztem volna ezt(nyilvan akkor kikerulom a temat stb.) A legrosszabb, hogy en meg en erzem ezutan magam rosszul...
válasza: válasza:A piros kezeket,kerem ne hasznaljuk. Nekem hasznosak voltak, nem tudom miert kell ez...
Nem is mondom, hogy soha nem fogok szulni(" soha ne mondd, hogy soha"), de tenyleg nem szeretnek. Ez azota van bennem, miota szexualis eletet elek. A mai napig , annyira ideges tudok lenni a mestruacios keseseknel, hogy szoszerint kikeszulok. El nem tudom kepzelni magamat egy csecsemovel a karomban, de meg maseval sem. Peldakent, az unokatestveremnek szuletett nem reg a kisfia, hat mar parszor a kezembe akartak tolni, egyszer vegul engedtem is, de ra 10 mp-re mar adtam is vissza. Nem tudom mihez hasonlitani az erzest, de nem eppen pozitiv volt.
válasza:Nem szeretnél babát, nincs ezzel semmi baj. :)
Nem mindenkinek van. Az, h valaki társadalmi elvárásra vagy a családja, párja nyomására szüljön, utána meg elhanyagolja, ne szeresse igazán a gyereket, szerintem ez az elítélendő.
Én még azt sem ítélem el, ha vki pl a te esetedben elveteti a babát.
Inkább élj teljes, boldog életet egyedül vagy a pároddal szerintem.
:)
válasza:Ha neked ez az érzésed, akkor nincs joga senkinek rákényszerítenie téged a szerinte helyes értékrendre. De te sem várhatod el senkitől, akinek homlokegyenest más a véleménye, az majd jóképet vág előtted.
Ez van, ha szoros volt a kapcsolat köztetek, akkor majd előbb-utóbb így is elfogad az illető, ha meg nem, akkor nem is kár érte.
válasza:Ugyanugy éreztem mint te. Nem akartam gyereket a mai napig nem tudok mit kezdeni más gyerekével. De megismertem a Férjem és megváltozott a véleményem. Már 1 éves a kislányom és nekem a kötödés is a szülés után lassan alakult ki. Szeretem Őt nem sokára tervezzük a kistesót. De ha korábban bárkitől teherbe estem volna elvetetem. Nem vagyok lelkizős típus az észérvek sokkal többet érnek nálam. Lehet neked is eljön majd az az ember az a pillanat amikor már akarsz. De addig semmi értelme gyereket szülni. Más véleményét meghallgatom de nem nagyon érdekel a kritika.
28/N
válasza:Szerintem a gyerek(nem)vállalás kizárólag az adott párra tartozik.
Igen, megváltozhat a véleményed 10-15 év múlva, de lehet, hgoy nem. Jelenleg nem szeretnél gyereket, így ezt illik tiszteletben tartani.
A "na, mikor lesz gyereketek?" kérdezősködést azért sem tartom illendőnek, mert simán bele lehet olyanba is nyúlni, hogy valaki nagyon szeretne, de meddő. Ott kést forgatnak.
Magamat középutasnak vallom, különösebben soha nem voltam rátekeredve a gyerekvállalásra, de kifejezett ellenkezés sem volt bennem. Amikor gyereket vállaltunk, amolyan "hát, azt mondták jó lesz, meglátjuk" érzéssel vágtam bele. A kötődés a születése után fokozaton alakult ki, ahogy ő is egyre szociálisabb lett.
Már tíz hónapos, tele van energiával és rettentő jó személyisége van. Mindig jókedvű, mindenkinek örül, alig van gond vele. Nem volt nehéz nagyon megszeretni :)
Teszem hozzá, hogy más gyerekével a mai napig nem tudok mit kezdeni. Pár másodpercre megnézem, oké, aranyos, lapozzunk. De késztetés még mindig nincs bennem arra, hogy babákat nézegessek vagy megfogjak (a sajátomon kívül).
Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, szuper szülőkkel. Terhességem alatt beszélgettem velük, kérdeztem, hogy náluk mikor alakult ki a kötődés. Egyöntetűen mondták, hogy idővel, a belém feccölt energiával egyenes arányban. Amikor hazavittek a kórházból, álltak felettem, hogy "bakker, már nem vihetjük vissza...".
Azt tudom tanácsolni, hogy kezeld magánügyként. Ne adj lehetőséget arra, hogy beléd köthessenek, tehát ne hirdesd fennhangon. Ez tényleg rátok tartozik csak, ezért ne oszd meg boldog-boldogtalannal. Így a kérdésedben leírt szituációt is meg lehet előzni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!