Normális egy házasságban, hogy a nő elvetesse az első gyerekét mert a férfi még nem készült fel rá?

30#: "Ahol ez a szempont nincs meg, nem kell házasságot kötni. "Kedves lány, vagy fiú, de nehogymár gyermekünk legyen!" Vannak ilyen kapcsolatok, mindenki élt már ilyenben, de nehogymár házasságnak nevezzük. És fordítva"

A házasság leginkább egy SZERZŐDÉS. Elsősorban ANYAGI, és csak másodsorban emocionális közösség (bár nyilvánvalóan ma már legtöbb esetben azzal kezdődik). Mindkét nemből vannak (ahogy elnézem, egyre többen), akik egyáltalán nem akarnak gyereket.

Nem normalis.

Soha nem mennek abortuszra, a mi csaladunkban ez nem opcio. Szerencsere jo ferjem van, nem egy onzo kisfiu.

Látod #34, nálunk akkor lenne gyerek, ha MINDKETTEN azt szeretnénk... mert nekem tényleg jó a párom, nem egy önző kislány, aki lazán tönkretenné a párja életét azért, mert nem tud dirigálni a babázhatnékjának... képes alárendelni bizonyos esetekben az egyéni vágyait a közös életnek...

(egyébként a világon nem létezik nagyobb önzés az "anyai ösztön" nevű borzalomnál)

de az szükséges is. a védtelen gyerek érdekében. a pasinak meg azért van esze hogy ne sétáljon bele ebbe a csapdába.

ez olyasmi mint amikor valaki csapdát állít a patkánynak, hogy védje a saját csirkéit a hülye szomszéd meg átmászkál s belelép.

ki a hibás? a csapda állítója aki védi a csirkéket vagy aki átmászkál oda ahol semmi dolga?

aki nem akar apa lenni az tegyen ellene.

de ha a gazda saját maga lép bele akkor már ő a hibás.

ha a nő ilyen praktikával szerzett gyereket végül egyedül nevel, szintén magára vessen.

64%-os, velem mellenyultal, hiaba probalkozol:)

10 eves szerelem utan jott az eskuvo, ennek husz eve.

Harom gyerekunk szuletett, KOZOS elhatarozasbol.

#36, aha, a kérdés az, hogy HOGYAN lehet kikerülni ezt a csapdát...

#37, egészségetekre, legyetek boldogok, de ha lehet, ne akard már szétszedni mások kapcsolatát se... egy embrió mutatóban sem ér annyit, hidd el...