Nem akarom ezt a második babát, mert akkor nem egykém lesz. Hogyan éljük túl MINDANNYIAN?
Ez az egész gyerekkoromból származik. Anyánk 1 évente szült 1 lánygyereket. 2 húgom van. Egy kicsit még most is utálom őket, pedig már 28-27-26 évesek vagyunk. Pont egy-egy év van közöttünk, 1 hónapban van a születésnapunk.
Mind más egyéniségek vagyunk. A legkisebb egy igazi nebáncsvirág volt egész életében. Ha durván szóltál hozzá, képes volt órákig sírni.
Az idősebb húgom meg mindig ez a tipikus mindig vidám, figyelem középpontos gyerek volt.
Én meg a legidősebb voltam, nekem mindent el kellett fogadnom, meg kellett tudnom csinálni, senki sem segített nekem, a két kicsi volt mindig a lényeg, hiába voltam én is sikeres.
Én mindig különálltam tőlük. Engem a divat és a sport érdekelt, őket a komolyzene és a balett, inkább játszottam egyedül, mint valamelyikkel.
Felnőve pedig direkt a külsőmmel is mindig mást csináltam csakhogy ne hasonlítsak rájuk (hajam hossza-színe, ruhastílus)
Azóta is bennem van, hogy mennyire vágytam legalább az egyik családtagunk kivételes figyelmére, de egyiktől sem kaptam meg soha. Mindig a picike hugi és az örökké pörgős, jópofa hugi volt a figyelem középpontja. Kívülállók azt látják, hogy én vagyok a legjobban külsejére adó és a legsikeresebb, mégis lelki roncs lettem a testvéreim léte miatt. Ők napi szinten tartják a kapcsolatot, én maximum 2 hetente beszélek az egyikkel.
A párom tud róla, hogy hogyan éltem meg a testvéreimmel való felnövést. Azt is tudja, hogy egy gyereket akartam. Lett is egy csodaszép kislányunk. Imádom, de tényleg. Végig arra gondoltam, hogy olyan mintha egy második esélyt kaptam volna, mintha én lennék a kislányom, és biztos voltam benne, hogy ő megkapja a kizárólagos figyelmet.
És most kiderült, hogy megint terhes vagyok. Az első gondolatom az volt, hogy fogalmam sincs mi lesz velünk. Aztán elmondtam a páromnak, aki nagyon örült neki. Azzal nyugtat, hogy mi mások vagyunk, a kislányunk, nem én vagyok, mi sem a szüleim, tehát mi alakítjuk majd.
Én viszont rettegek még egy gyerektől, féltem a lányomat. Még csak 3 éves. Nem szeretném ezt a babát, de a férjem igen. Én sem állok az abortusz mellett, és azt is tudom, hogy a mi hibánk most ez a helyzet. De ez már nem segít.
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Pszichológusoknál már jártam, képtelen voltam megnyílni nekik is. Valamit tudnátok nekem írni?
válasza:Pont neked kéne jó és igazságos anyának lenni, de az orvosi segítségtől elzárkóztál, a gyerekeid között pedig már most különbséget teszel. A kicsi is ugyanolyan gyereked, mint a nagylányod. Akkor miért bántod, ha te ennyire tudod, milyen érzés?
Más testvérek szeretik egymást, mert úgy vannak nevelve. De te nem erre törekszel.
válasza:Nem nagyon kaptál hasznos választ, szerintem az enyém az lesz.
A te helyzeted annyival jobb, hogy csak ketten lesznek tesók a gyerekeid. Nem lesz harmadik, akit ki lehet közösíteni, nem lesz olyan, aki majd jobban kijön a másikkal. Egymásra lesznek kényszerülve, így nagyobb eséllyel fogják kedvelni egymást, jobban összetartanak majd.
Nagyon figyelj, hogy harmadik ne csússzon be, de két testvérnél még nincs ez a túl sok dolog. Nekem egy öcsém van 3 év korkülinbséggel, rühellem, ha lehet nem vagyok a társaságában, de ha szükség van rá, segítjük egymást. Többet nyertem, mint vesztettem vele.
A szüleink egyikünkkel sem foglalkoztak túl sokat, de én is úgy éltem meg, hogy ő kapta a több segítséget és türelmet, mert még kicsi, neki még szabad. Szerintem ott rontották el, hogy ezzel pedáloztak, én is kicsi voltam.. Ha abban nőttem volna fel, hogy még nem tud ezt meg azt, nem éreztem volna kiváltságosnak a helyzetét, hanem alacsonyabbrangúként tekintettem volna rá, így támadás helyett védelmeztem volna.
A lényeg, hogy 2 gyerekkel lazán megoldod, főleg, hogy te már tudod, mire kell figyelni.
válasza:Köszönöm 21:02-es!
Nem minden alkalommal védekeztünk, mert az elsőre nagyon-nagyon sokat kellett várni, teljesen kiborultam az állandó kudarctól mire sikerült. El sem akartam hinni, hogy mivel nem is direktben ment a dolog, máris terhes lettem. Ennyi az oka. Amíg az elsőt nem akartuk, addig védekeztünk normálisan. De a csomó próbálkozás után feleslegesnek tűnt az az idő, amíg védekeztünk, így most minden alkalommal nem vigyáztunk, mert úgy voltunk vele, hogy úgyse jön (főleg hogy én például ez alkalommal nem is akartam), de tessék!
Igen, gondoltam, hogy tapasztalatok talán többet segítenek majd, mint kibeszélni magamból a félelmeimet.
Remélem, hogy 21:02-es igazad lesz.
Nem érzem magam gyerekesnek és hülyének sem. A két testvérem árnyékaként nőttem fel, gondoljátok, hogy ez nem fájdalmas még felnőttként is? Akkor nektek szerencsétek van!
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz:
- Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket. Arra kérem, szakítsa meg a terhességemet!
Az orvos elgondolkozott, majd így szólt:
- Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az ön számára is kevésbé veszélyes. Hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik az. Az ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.
A hölgy elszörnyedt:
- Na de, doktor úr, milyen szörnyű! Megölni egy gyereket??? Az bűn!
- Szerintem is, – mondta az orvos – de nekem úgy tűnt, ez önnek nem probléma, és azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás.
Az orvos elmosolyodott, érezte, sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek-e meg, vagy azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!
A szeretet azt mondja: feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen.
Az abortusz azt mondja: feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.
válasza:Köztem és húgom között is éppen 3 év van. Az már talán nem annyira gáz, mint mikor az egyik kicsi a másik pici.
Nekünk nagyon jó a kapcsolatunk. Voltak viták, azt nem tagadom, de a szüleim jól tudták kezelni. Ez csakis a szülőkön múlik, hogy minden gyereknek a legjobbat adkják, önmagunkért szeressék őket és következetesen neveljék a kicsiket.
A testvéremmel igazi támaszok vagyunk egymásnak. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Már ő is anyuka, most van pici babája, nagyon jól tudunk programokat szervezni az én 2 kislányommal (igazi csajos család :) )
Van egy ismerős család, akiknél pl. 6 gyerek van. Az anyuka sose panaszkodott nekem, hogy marnák egymást, bár biztos voltak nehezebb időszakok, meg tudták oldani.
Ne vetesd el szerintem emiatt! Jó anya vagy, a legjobbat akarod a gyermekeidnek! Ne futamodj meg! Vállald el és hidd el, ő is támaszod lesz idős korodban. Engedd, hogy éljen, adj esélyt neki, főleg úgy, hogy párodis akarja! Jó egészséget kívánok Nektek!
válasza:10-es, pedig te is a saját gyerekkorodból indulsz ki...
Kérdező, a szüleiden múlt annak idején leginkább, hogy mennyi figyelmet kaptatok. Most a te (ti) kezetekben van az irányítás ezen a téren. Ha figyelsz rá, hogy egyik gyereked se legyen mellőzött, akkor szebb gyerekkoruk lesz, mint a tiéd volt.
válasza:Már most kezd el szeretni aki a pocakodban van, nehogy nálatok meg az a helyzet álljon elő, hogy az első szülött a kedvenc, a további csak nyűg. Mert ezt is megérzik.
Amúgy szerintem egy testvér még jó is, sokat formál nevel az ember személyiségén. Rajtatok áll, hogy egyform szeretetet adjatok nekik és akkor egy erős család lesztek. Az élet sosem a könnyebbik utat adja, nektek ez a keresztetek, de okos értelmes felnőttek vagytok, felnottetek a feladathoz.
Doki talán abban lehetne a segítségedre hogy a múlt serelmeit lezárt, de vidd tovább.
válasza:A testvér az egyik legjobb dolog az életben. Mi arra voltunk nevelve, hogy szeressük egymást. Ahogy tudtak, minket is szerettek.
Légy bátor, sikerülni fog, nem szükség tökéletes szülő legyél, elég ha elég jó szülő leszel (bővebben lásd Bettelheim könyvét).
Ajánlom a témában nagyon Kevin Leman Születési sor(s)rend című könyvét. Biztos megtalálod, pl. a bookline-on, ha nem szólj, s elküldöm postán, nekem megvan. Abban többek között épp azt írja, hogy a 4 év korkülönbséggel felnevelt gyermekeket szinte olyanra lehet nevelni, mintha egykék lennének, csak a testvérek plusz előnyével, viszont a kellő figyelmet könnyebb megadni nekik. Persze, nem azt mondom, hogy ahol kevesebb a korkülönbség, az nem lehet ugyanolyan jó, de mindenki maga tudja, milyen előnyök és hátrányok könnyebben bevállalhatóak számára, s a te szempontodnak ez épp jó korkülönbség lenne. A férjed ismeri a problémádat, segítségedre lesz abban, hogy jól éljétek nemcsak túl, hanem jól éljétek majd meg a közös életet a gyerekeitekkel. Valóban nem vagy a szüleid ismétlése, te máris többet tettél azzal, hogy tudatosítottad ezeket a dolgokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!