Abortusz ellenes vagyok, most mégis előtte állok, ugy érzem össze roppanok lelkileg, hogy dolgozzam fel?

Tök jó hogy manapság aki nem akar annak lesz gyereke,aki akar az meg nem bír teherbe esni!

A férjed tudja, hogy terhes vagy? Ő mit szólt hozzá?

Minden lelkiismereti terror szándéka nélkül írom azt, hogy egészen biztos, hogy egész életedet be fogja árnyékolni ez az abortusz, még akkor is, ha utólag is az lesz a meggyőződésed, és mindne bizonnyal jogosan, hogy nem volt más választásod ebben a lehetetlen és iszonyatosan nehéz helyzetben. Én nem tanácsolok semmit, csak abban vagyok biztos, hogy nemcsak a döntés nehéz bármelyik irányba, hanem a következményeket elviselni egy életen át is. Ha megszülöd és majd beleroppanva fogod gondozni, nevelni egyedül a négyet, abban az a nehéz, ezt senkinek nem kell bemutatni. Ha az abortuszt választod úgy, hogy közben gyengédséggel gondolsz erre a magzatra (így írtál róla), akkor abba fogsz beleroppanni. rettenetesen nehéz a helyzeted, nagyon nagy szükséged lenne segítségre. AZt írtad, hogy a férjedre nem számíthatsz sem így, sem úgy, a családodra igen? Bármelyik döntés esetén.

" harmadik baba születésétől is azt vártam hogy mostmár tökéletes család leszünk,nem igy történt." A negyedik is azért készült, hátha örülne neki az urad, aztán mégse?

Szerintem az lenne most a legjobb, ha gyorsan el tudnál menni egy pszichologushoz, vagy èletvezetèsi tanàcsadòhoz... valakihez, akivel tudnàl errôl az egèszrôl beszèlni, hogy tisztàn lássad a helyzeted. Mert most biztos nagyon megijedtèl, össze vagy zavarodva, plusz a hormonok is nagyon be tudnak kavarni.

Függetlenül attól, hogy ki minek tartja az abortuszt: vannak, akik azt mondják, nem bánták meg az abortuszt, de szerintem Te (nem látok a jövőbe és nem bűntudatkeltésnek) a soraid alapján nagyon megbánnád, és nem tudnád feldolgozni. Ezt az bizonyítja, hogy még meg sem történt, és már azon gondolkodsz, hogy dolgozd fel. Ismerek olyan nőket, akik nagyon megbánták az abortuszt, mert bizonytalanok voltak és valójában nem is akarták, aztán nagyon sok év után feldolgozták, de nem teljesen. Ha ennyire ki vagy készülve emiatt, én a helyedben átgondolnám ezt mégegyszer.

Egyetértek az előttem szólóval. Van, aki fel tudja dolgozni, van, aki soha, de soha. Ez függ attól, hogy mit gondolnak az embrióról általában, függ attól, hogy mennyire volt kilátástalan a helyzetük, és természetesen attól is, hogy első gyermek lett volna-e, amikor még nem anyák és nincsenek anyai érzéseik, vagy többedik, meg persze habitustól is. Az biztos, hogy akiben szemernyi kétség is marad, és bűntudat, azzal nagyon nehéz együtt élni, mert teljesen megmásíthatatlan, helyrehozhatatlan a döntés. Szóval én is azt gondolom, hogy a kérdező nem az a nő, aki ezzel együtt fog tudni élni:(

Én nem tenném tönkre az életemet meg a gyerekét csak, mert jajj egy embert megölök . Soha nem szeretnék gyereket az én és az ő érdekében, tudom milyen egy gyereknek akit úgy nevelnek fel akit nem akartak. Borzalmas életem volt, ha bármikor terhes lennék akkor egyből mennék abortuszra.

Miért köpne le bárki, aki nem elmebeteg. A gyerekvállalásnem úgy kéne működni, hogy szülünk bele a vakvilágba, aztán majdcsak lesz valami. Ha meg nem, akkor meg sírunk a segílykéért. Az lenne rossz döntés, ha a semmire szülnél még egyet. Lehet még később gyereked, ha rendbejöttök anyagilag és kapcsolatilag, és szeretnél. Vagy más férfitől. Egy nem működő házásságba, nulla anyagi fedezettelszülni a legrosszabb döntés, amit hozhatsz. Ha szereted a gyerekeidet, nem teszed tönkre az életüket, és legfőkébb a sajátodat.