Vannak itt állandóan aggódó, ideges kismamák? Le tudtatok "szokni" az állandó rettegésről?

Nekem nem volt időm, 38. hétig dolgoztam mellette ingatlan adás vételt és költözést toltunk, mégis folyton aggódtam..

Egy közepes kockázatú kombinált teszt miatt azt hittem Down szindrómás, utána véreztem 23. héten akkor megint rettegtem, utána a vége felé már rossz volt a vérnyomásom, akkor a toxémia volt a nagy félelmem. Meg apróbb dolgok.

Megnyugtatlak, ha kint van rosszabb lesz.

Bölcsőhalál.. 7 hónapos de még mindig félek éjjel, ráadásul tegnap első alkalommal beriasztott a légzésfigyelő, de szerintem csak azért lemászott róla a kisasszony már, és nem érzékelte de fejvesztve rohantam.

Másrészt minden egyéb. Eszik e eleget, hasa rendben van e.. Első láznál is tiszta ideg voltam 39.4 😨 Oltások..

Nem biztatni akarlak csak..

Első terhesség, nagyon sokáig próbálkoztunk így az első trimesztert végig aggódtam, hiába próbáltam lekötni magam a munkával.

Inzulin Rezisztenciàm van, halvány barna vérzésem volt 6-8 hét között, sokat görcsöltem, elég erősen még sem találtak semmit, semelyik uhn sem.

Folyton egy magánorvoshoz rohantam, akit hirtelen találtam a pozitív teszt után, hogy megelőzzek bàrmilyen bajt.

Ez a doki majdnem le is mondott a babáról amikor halványan véreztem és nem akart elmúlni.

Ezért kerestem egy másik dokit, hátha ő másképp látja. Női nőgyógyász, teljesen másképp ált a terhességemhez. Annyira megnyugtatott, hogy teljesen másképp láttam a dolgokat. El is múlt a vérzésem 8. hétre. Folyamatosan támogatott lelkileg Héra Anna doktornő, így 12. héti genetikára már elég nyugodt állapotban mentem.

Ugráltam örömömben hogy vége az első trimeszterben, nincs nagyobb baj, túléltünk mindent a magzatommal.

Alig várom a következő uh-t, egy csepp aggódás nélkül.

Szóval azt mondom, hogy nálam a doki váltás tett nagy változást, meg az első trimeszter vége.