Miért érzem indisztkretnek illetlennek terhesség alatt (mikor már nagy a pocak) dolgozni járni, az emberek között Lenni nagy hassal ?

Na akkor ennek fuss neki mégegyszer.

Ki erez mit indiszkrétnek?!

Biztos szégyenlősnek neveltek. En is így voltam, ráadasul kórházba dolgozom. Minden beteg gratulált, érdeklődött, kollégák mindenki, nagyon szorongtam emiatt végig.

A bkv-n is kínos érzés volt.

Valami családi múlt vagy nevelés lehet, de amúfy a terhesség nagyon intim dolog, és az emberek nagyon határsértő módon tudnak megnyilvánulni ebben a témában. Ki kell bírni.

Mert ez egy testi dolog, egy testi folyamat, az életed titka, és mások latják. Pl hogy már nem szűz az ember, meg hogy egy magzat van a hasában. Onnantól nem igazán kollégának tartják az emberek, hanem cukiskodnak, tapperelik stb.

Én ezt abszolút vegigéltem, a metrón nem mertem arccal a többi ember felé fordulni, inkabb álltam, hogy ne kelljen reagálni arra, aki helyet kínált.

A második babával nem volt ilyen, akkor simogattam egy csomot a pocakom, büszke voltam rá, ragyogtam.

Vhogy ez vmi gátlás.

Ha így érzed, hát így érzed. Ha ez a mindennapokban zavar, fordulj pszichológushoz. Talán a neveltetésedhez van valami köze.

80 feletti hölgytől hallottam a jelenleg divatos, testre simuló terhesruhákkal kapcsolatban a rosszalló megjegyzést, hogy "miért mutogatja valaki a nagy hasát". A 70-es, 80-as években bő szabású, redőzött felsőket, ruhákat hordtak a terhesek, én mindig azt hittem, csak kényelmi szempontból. De könnyen lehet, hogy volt idő, mikor illetelennek találták a szexuális aktus nyilvánvaló bizonyítékának közszemlére tételét, még akkor is, ha az házasságon belül történt.

Nekem az ultrahang képekkel kapcsolatban van ilyen fura érzésem. Mikor én voltam terhes, nem kaptam a kezembe képet, így nem is mutogathattam senkinek, de a lányaim már igen. Zavar a gondolat, hogy "akárki" nézegesse a lányom méhéről készült felvételt. Közben tudom, hogy ez irracionális, bármely civil számára az egyik 16 hetes magzat ultrahang képe pont olyan, mint a másik...

Az elején, mikor már kezdett nődögélni a hasam, nekem is kicsit furcsa volt a helyzet, de inkább csak amiatt, mert egy kisebb faluban lakom, itt mindenki ismer mindenkit. De rájöttem ebben semmi takargatnivaló sincs, férjnél vagyok, ez az élet rendje.

Már örülök is olyan figyelmességeknek, ha valaki átadja a helyét, előre enged.. :)

Nem biztos, hogy egyre gondolunk, de én is érzek hasonlót. Nem kellemetlen érzés, csak furcsa. 27 hetesen természetesen már egyértelműen látszik, hogy babát várok. Nem híztam sokat, igazából tényleg csak a pocakom nőtt. Az anyukám és az anyósom egyidősek, és mindketten azt mondják, milyen jó, hogy a mai kismamák csinosan fel tudnak öltözni (sokféle kismamanadrág, -felső-, -ruha van már), mert amikor ők voltak fiatalok, nagyrészt ilyen lebernyegeket hordtak, mintha takargatni kellett volna a pocakot. Nekem néha furcsa érzés, amikor észre veszem, hogy megnéznek az utcán. Nyilván nem azért mert elítélnek, lehet csak feltűnő jelenség vagyok: majd' 180 cm, vékony (kissé X) lábak, vézna karok és egy nagy pocak :D

De a kérdésre válaszolva: egyáltalán nem indiszkrét, tényleg egy teljesen természetes dolog. Viszont ez egy más állapot, változik a tested, és talán máshogy tekint rád a környezeted (sokszor máshogy is viselkednek veled). Időbe telhet alkalmazkodni az új helyzethez, a változásokhoz (pláne, ha az elsőt várod).

21 hetes terhes vagyok. Nagyon szép már a hasam :)

Imádok olyna ruhában utcára menni, ami kiadja ezt, pedig nem jellemző rám. De ezt jó megmutatni.

Nagyanyám viszont minden alkalommal húzza a száját, hogy ez illetlen. Őt így nevelték.

De engem nem érdekel.