Más is félt,hogy beteg babája fog születni?

Nem. Minden vizsgálat azt mutatta, hogy rendben van.

Izgalom persze volt bennünk, és örültünk, mikor kiderült, hogy minden rendben.

Én az első terhességnél nem féltem, csak a másodiknál. Van egy insta anyuka, akinek a lánya egy ritka rendellenességben szenved, a világban csak pár száz embert diagnosztizáltak azzal. Írt egy könyvet, és ezúton hallottam róla.

Én ott megijedtem. A 4 éves kislány nem beszél, nem jár, legnagyobb elért teljesítménye, hogy 2 évesen felült és 4 évesen mászni és kúszni megtanult. Szörnyű belegondolni is, hogy milyen lehet egy ilyen élet. Le lehet nyugodtan pontozni, de én nem nevezném életnek, ahol a gyermekedet élete végéig pelenkázod, egyszer sem mondja neked, hogy "anya, szeretlek", a férjed megy reggeltől estig, hogy te otthon tudj lenni a gyerekkel. Ez a házasságra is rámegy. Ráadásul most fog megszületni a második gyerek, borzalmas élete lesz majd egy beteg testvérrel. Rá nem fog annyi figyelem jutni, mint Olíviára, neki majd nagyon gyorsan fel kell nőnie.

3-as: magad is írod, hogy Olívia egy NAGYON ritka betegségben szenved (amire ráadásul nincsenek is szűrővizsgálatok). Mi értelme ezen aggódni? Vagy akkor mi a megoldás? Egyáltalán nem is esel teherbe?

(Hogy a kistesónak milyen élete lesz, azt talán ne te döntsd el. Esetleg van ezirányú személyes tapasztalatod?)