Más is szenvedett depresszióban? Hogy lehet leküzdeni?

Szerintem keress fel egy pszichológust, ő segíthet neked túllendülni ezeken az érzéseken. Nem szégyen egyáltalán szakember segítségét kérni, már csak azért is, mert később ebből, főleg a gyerek megszületését követően már jóval komolyabb gondok is adódhatnak.

És egy jó tanács: nőként neked egyes egyedül van jogod döntést hozni a tested és a lelked felett. Ez magába foglalja azt is, hogy ha te még várnál a gyerekvállalással, akkor tökmindegy, hogy mit mond a környezeted. Az ilyen rátukmálásokból születő gyerekvállalásokból lesznek később a szülés utáni depresszióban szenvedő kiégett, folyton ideges és ingerült anyák, akik az egészet csak egy rossz döntésként fogják megélni (abba ne menjünk bele, hogy férfiak szempontjából a rákényszerítés mit vonz magával, mert az témájában nem ide tartozik). 5 hetesen még van lehetőségetek leülni a férjeddel és ezt átbeszélni újra. Nem azt mondom, hogy vetesd el, de ha ennyire negatív érzéseid vannak a babával kapcsolatban most még, akkor nincsen sok értelme csak azért megszülni, mert a környezeted ezt akarja. A te tested és a te életed egyes egyedül a te tulajdonod, nem pedig a férjedé és legkevésbé sem a családodé.

"Igen, a szakember jó ötlet, de eléggé szégyellem magam a helyzetért, nem tudom mennyire lennék képes odaállni valaki elé szemtől szembe, hogy ez van."

Na pont ez az a hozzáállás, ami miatt sokan nem kerülnek időben szakemberhez, aki még időben tudna segíteni.

"De már most ki tudok borulni attól, hogy ha anyósom megtudja, állandóan simogatni fogja a hasamat és még inkább ránk fog telepedni, még inkább gügyögni fog velem. Azt érzem, hogy én most betöltöttem a funkciómat, amire kellettem a családnak és magasról le van tojva, hogy velem mi van, mire vágytam, mit szerettem volna. Nekem ez a dolgom, felém ez az elvárás és pont."

Azért nem lehet annyira jó a családi viszony, illetve a férjeddel a kapcsolatod, ha ezt így kerek perec leírtad.

"Iszonyatosan hiányzik a sport és az egészséges táplálkozás, de egyik se esik jól, pedig ezek tudnak egyensúlyban tartani, illetve a karrierem építgetése, ami szintén satuféket kapott."

A karrieredet egy jópár évre el kell engedned, majd talán később fogod tudni folytatni, ha akarod. Ami pedig az egészséges táplálkozást és a sportot illeti, nos azokat egyáltalán nem kell elengedned azért, mert gyereket vársz. Sőt! Persze nem ilyenkor kell maratont futni, és mindenmentes divatdiétákba belefogni, de az egészséges terhességhez szükség van ahhoz is, hogy helyesen táplálkozz és megfelelő odafigyelés mellett mozogj, sportolj, amennyi jól esik.

5 hetes terheskent maximum 1 hete tudsz a terhességrol, még szivhangja sincs a babának. Egyrészt, normális a pánik, még annál is, akinél évek óta szíve vágya teljesül a terhességgel, és terhesség alatt eléggé hullámzó érzések törnek rád - teljesen normális, hogy egyik pillanatban örülsz a babának, másikban pedig eltemetve látod az egész eddigi életed. Másrészt, sajnos a korai terhessegek 25-30%a, szóval minden 3-4. vetelessel végződik, szóval várd ki a végét. Harmadrészt, 1 hete tartó állapotot még nem neveznék depressziónak, könnyen lehet ez egy átmeneti dolog, pár nap és elmulik.

Egyrészt, sokat segít, ha tudatositod, hogy a hullámzó érzések tök normálisak ilyenkor. Ehhez hozzaad meg a kezdeti fáradság, álmosság v álmatlanság, egész hetekig tartó rosszullétek. Majd ahogy nő a pocak és érzed a baba rugdosását, egyre inkább tudatosul a baba tényleges jelenléte, kialakul a kapcsolat köztetek.

Ha jól érzed magad, ugyanúgy ehetsz azt amit terhesség előtt, kivéve a nyers húst és nyers tojást, penészes sajtokat. Sportolni is sportolhatsz ugyanúgy, amíg bírsz.

Azt mondjuk nem értem, hogy hagytad magad rabeszelni az egész család által!!! Az meg oké, hogy a férjének beadtad a derekad, de azt akkor is tudatosítani kellett, hogy az első időszakban főleg az anyára hárul majd a babarol való gondoskodás, apuka max 1-2orat lesz vele naponta. De hogy a család többi tagjának mi köze és beleszolasa ahhoz, hogy mikor vállalsz gyereket, azt nem értem....

Szerintem légy egy kicsit türelmes. Persze ha nem változnak az érzéseid, esetleg rosszabb lenne a helyzet, akkor keress fel pszichológust, de bőven változhatnak az érzéseid pár nap alatt us.