Más is szenvedett depresszióban? Hogy lehet leküzdeni?

5 hetes terhes vagyok, készültünk rá. Én még vártam volna pár évet de a férjem és a család minden tagja erőltette, így belementem, hogy álljunk neki a babaprojektnek. Nos, itt is van. Amikor megtudtam, hogy érkezik, örültem. Nem úgy, mint ahogy az a mesékben van, de alapvetően öröm volt bennem. Minden adott, hogy jöjjön, várjuk, szeretni fogjuk, már most aggódom érte és nagyon szeretném, hogy minden rendben legyen a kicsivel. Napközben jól vagyok, de minden este kiborulok. Hiába beszéltem előtte fél napot arról, hogy milyen jó lesz, meg mi hogy lesz, jön az este, a több órás sírógörcs, hogy én erre még nem állok készen, én mindenkinek világosan elmondtam, hogy várni akarok, még túl fiatal vagyok, karriert szeretnék építeni, most kezdtem el rendberakni a testemet, terveim voltak előtte. Nem viselem jól a változást, rettegve titkolom mindenki elől, nehogy bárki megtudja és akkor megint változzon valami. Az egész terhességtől-szüléstől halálosan rettegek (örökbefogadás párti vagyok, de ebben senki sem támogatott). Megtartjuk és szeretjük, ez biztos. Hogy lehet ebből az esti rémálomból kijönni? A férjem azt mondta, hogy már komolyan aggódik értem a pánikrohamaim miatt.

Utólag már lehetek okos, hogy jobban a sarkamra kellett volna állnom és nem engedi a nyomásnak, de ez már mindegy. Szeretném, ha a nappali tényleg boldog babavárós álmodozás estére nem libbenne el és nem kapna el a sötét köd.